Néhány nappal ezelőtt hunyt el Stephen Hawking, elméleti fizikus, a fekete lyukak és a kozmológia kutatásának egyik nagy úttörője. Az elektromos székbe kényszerült, bénult, ám szellemes és kétségkívül zseniális tudós figurája mindenki számára ismerős lehet; kétségkívül ő volt a tudomány modernkori arca, akárcsak korábban Carl Sagan vagy Albert Einstein. Rendkívül jó érzékkel viszonyult a popkultúrához és a humorhoz – utóbbiakra talán a legszebb példa a Monty Python társulatával rögzített dal, a Galaxy Song.
Sir Stephen Hawking (a nemesség intézményével hadilábon állt, a lovagi címet pedig egyenesen visszautasította) életművét már sokan összefoglalták az elmúlt napokban. Az egyszeri olvasó valószínűleg nem is a tudományos eredményeire fog emlékezni elsősorban (pedig volt azokból is bőven), sokkal inkább a megannyi ismeretterjesztő munkájára (Az idő rövid története kötelező darab) a vele kapcsolatos anekdotákra, a világvége jóslataira vagy éppen az életéről készült Mindenség elmélete című filmre. És persze a számtalan médiaszereplésére – elég csak a Star Trek: TNG (nagy rajongója volt) vagy a Big Bang Theory (de miért?!) sorozatokra gondolni, ahol saját magát alakíthatta –, amelyek közül talán kevésbé ismert a Monty Python-nal való együttműködése.
Stephen Hawking a Albert Einstein-nel, Sir Isaac Newton-nal és Data-val kártyázik a Star Trek: TNG egyik epizódjában. Ő az egyetlen Star Trek szereplő, aki saját magát aaakította a sorozatok történetében.
A komikus csoport 1983-ban mutatta be harmadik filmjét, Az élet értelmé-t, amely a hat alapító tag utolsó közös munkája is volt egyben. A film az emberi élet különböző szakaszait követi nyomon lazán összefűzött jelenetekkel, rengeteg fekete humorral és néhány klasszikussá vált dallal körítve. Utóbbiak közé tartozik a Galaxy Song, amelyet a hűtőszekrényből előbújó Eric Idle adott elő a megdöbbent Mrs. Brown-nak (őt Terry Jones játszotta), rávilágítva a kozmoszban betöltött gyakorlatilag elhanyagolható mértékű szerepünkre (ezzel is ösztökélve Mrs. Brown-t a szervtranszplantációra :). A Galaxy Song később önálló életre kelt és több Monty Python albumon is szerepelt. A legkülönlegesebb minden bizonnyal a 2014-ben Stephen Hawking-gal rögzített feldolgozás, amelyet a társulat élő koncertjén, a Monty Python Live (Mostly) keretében hangzott el először.
Erid Iddle és Terry Jones Az élet értelme című filmben.
A színpadon Idle által előadott Galaxy Song után (lásd az alábbi videót) a kivetítőkön Brian Cox, angol fizikus jelenik meg a Cambridge-i Egyetem parkjában, aki hosszas magyarázatba kezd a dal szövegének tudományos hiányosságaival kapcsolatban. A háttérben azonban egyszer csak felbukkan az elektromos székével száguldó Hawking figurája, aki nemes egyszerűséggel elgázolja Cox-ot (3:36-tól a lenti videóban), majd a szemére veti, hogy ne legyen annyira tudálékos. Hawking ezután maga is elénekli a dalt, természetesen a tőle megszokott monoton robot-hangon, a háttérben futó animációkon pedig guruló székével szeli át a galaxisokat.
Stephen Hawking a Monty Python Live (Mostly) műsorában…
… és a teljes Galaxy Song Hawking hangján.
A Galaxy Song-ot teljes hosszában felvették Hanwking-gal, így a fizikus az angol lemezlistákon is debütált 2015-ben. Ezzel pedig az elméleti fizikus, egyetemi tanár, regényhős, író, filozófus, közéleti személyiség és filmsorozat-szereplő impozáns listához az énekest is hozzátehette. Igazi polihisztor volt.
