A Star Wars: Aftermath (Utóhatás), Chuck Wendig amerikai író trilógiája megérkezett hozzánk is. Az endori csata után, az Uralkodó és Darth Vader halálával a Galaktikus Birodalom gerince összeroppant, de ezzel még koránt sincs vége a háborúnak. Miközben az Új Köztársaság újdonsült szárnyait próbálgatja, a Galaktikus Birodalom kész végre hajtani az Uralkodó utolsó tervét. Vendégposzt Dinnyepásztor tollából.
(- A Star Wars nem science-fiction, hanem űr-fantasy!!! – Ez igaz, de a Star Wars-t mindenki szereti, a kategorizálást meg nem.)
Chuck Wendig neve a hazai olvasók számára a „Halálmadarak” című regények kapcsán lehet ismerős – rá hárult a feladat, hogy könyveivel összekösse a klasszikus és a legújabb filmes trilógia eseményeit. Történetének főhősei egy elsőre meglehetősen össze nem illő csapat, akik az Új Köztársaság megbízásából a Galaktikus Birodalom vezetőit kutatják fel, hogy azok a bíróság előtt felelhessenek a bűneikért. A csapat vezetője Norra Wexley, a volt lázadó pilótanő, aki az endori csata után hazatér a szülőbolygójára, az Akivára, hogy megkeresse fiát és újra egy család lehessenek. Norra fia, Temmin, édesanyja távolléte alatt sikeres és független kereskedővé nőte ki magát, aki leginkább ócskaságok adás-vételéből tartja fent magát. Csont uraság, Temmin elválaszthatatlan társa, akit egy kiszuperált B1-es harci driodból alakítottak át. A kompánia utolsó két tagja: Jas Emari, a zabrak fejvadásznő és Sinjir Rath Velus, a volt birodalmi tiszt. Ezzel a csapattal áll szemben Rea Sloane admirálisasszony, a történet antagonistája, aki mindenáron meg akarja menteni a Galaktikus Birodalmat és ezzel visszahozni a rendet, a fegyelmet és a békét a galaxis minden egyes lakója számára. A főbb szereplők mellett visszatérnek korábbról már jól ismert karakterek is, mint Han Solo és elválaszthatatlan társa, Chewbacca, Lei hercegnő, valamint Mon Mothma kancellár asszony.
Norra Wexley, a könyvek főszereplője…
A szedett-vedett kis csapatban első pillantásra nem sok közös van (sőt második pillantásra sem) – mindössze annyi, hogy rosszkor voltak rossz helyen és mélységesen megvetik a Galaktikus Birodalmat. Történetünk hősei mind az Akiván tartózkodnak, amikor a széteső Galaktikus Birodalom vezetői összegyűlnek, hogy egy tervvel álljanak elő, amellyel megmenthetik azt, ami még megmaradt a Galaktikus Birodalomból és legyőzhetik az Új Köztársaságot. Történetünk innen indul el, hogy sok kalandon és izgalmon keresztül eljussunk a csatához, ami végérvényesen megpecsételte a háború kimenetelét. A történet során, lassan bontakozik ki előttünk az egyes karakterek eredettörténete és motivációja. A különböző szociális háttér és értékrend remek lehetőségét ad a karakterek közötti konfrontációjára a közös munka során, amit a szerző megfelelően ki is használ. A karakterek érdekesen lettek megalkotva és a saját, belső démonaikkal való küzdelem tovább színesíti az eleve is pörgő cselekményt.
… és méltő ellenfele, Rae Sloane admirális.
Mindenképpen pozitívum, hogy a trilógia során több, eddig kevésbé ismert világ életébe nyerhetünk betekintést. Az első könyvben leginkább szerepet kapó Akiva, Norra és Temmin szülőbolygója, egy mocsaras világ, ahol az emberek egyszerű életet élnek. A második könyvben leginkább teret nyerő bolygók a Kashyyk és a Chandrila – előbbit azt hiszem egy rajongónak sem kell bemutatni. A wookiee-k világát is eléri végre a Galaktikus Birodalom és az Új Köztársaság harca, amely során jobban betekinthetünk, hogy milyen brutális körülményeket is kellett kiállniuk a wookiee-knak. Az utóbbi Mon Mothma kancellár asszony szülőbolygója, ahol az újonnan alakult Új Köztársaság bontogatja a szárnyait. A trilógia lezáró részében pedig végre elérkezünk a Jakku-hoz, ahol véget ér a háború és végre megtudhatjuk, hogy miért ezen a kicsiny, galaxis szélén lévő bolygón került sor a végső ütközetre.
Jakku, a végső csata helyszíne – egyben a bolygó, ahol Az ébredő Erő története is kezdődik.
A könyv egyik legnagyobb erőssége, a közjátékok. Elég rövidek ahhoz, hogy ne vonják el az olvasó figyelmét a fő cselekményszáltól, ugyanakkor elég szórakoztatok ahhoz, hogy lelkesedve várjuk a következőt. A közjátékok leginkább galaxis átlagos, hétköznapi emberei (és egyéb humanoidjai) szemszögéből mutatja be a háborút és annak hatását. A klasszikus konfliktus, a Galaktikus Birodalom és Új Köztársaság harca ezáltal sokkal árnyaltabban jelenik meg, mint eddig bármelyik korábbi médiában. Itt is, ahogy korábban, a két eszmerendszer harca bontakozik ki, de minkettőnek megvannak a saját előnyei és korlátjai is, szakítva ezáltal a Star Wars filmekre jellegzetes romantikus szélsőségekkel. Szintén a közjátékokban derül fény arra is, hogy a Star Wars univerzum több kultikus szereplője miként folytatta életét a háború után.
A három kötet: a trilógia címét is adó Utóhatás, az Adósság és A Birodalom vége.
A trilógiából megtudhatjuk, hogyan forgácsolódott szét egyre jobban a Galaktikus Birodalom az endori csata után és ennek hatására hogyan nyert az Új köztársaság egyre nagyobb teret. Ugyanakkor nem tudunk meg többet az Első Rend vagy Snoke felemelkedéséről, pedig gyaníthatóan sokan vártak volna válaszokat az Utóhatás trilógiától. A történet során csak az endori és a jakkui csata azok, amik szervesen kapcsolódnak a Star Wars mozik történetéhez – azonban ez semmit nem vesz el az olvasás élményéből. Összeségében, a történet kifejezetten érdekes és kötelező darab minden rajongó számára. Egy olyan háborút mutat be, aminek a kimenetele ugyan már ismert előttünk, de az odáig vezető út mégsem unalmas vagy egyhangú – se nem fehér vagy fekete.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fiction-ről egyaránt.