2016. december 29-én, vagyis alig több, mint három éve jelent meg az első bejegyzés a blog felületén. A Mars – Unalmunk a vörös bolygón, a NatGeo csatorna új sorozatának kritikája, eredetileg az aktuális Meteor kiadványba készült és jelent is meg a 2017. januári lapszámában. Azonban remek alkalmat kínált arra is, hogy belevágjak egy régóta tervezgetett projektbe: csillagászati és űrkutatási ismeretterjesztés saját írásokkal; közérthetően, ám nem elnagyoltan, izgalmasan, de nem csak felkapott témákkal. Az első bejegyzés in medias res mivolta miatt így nem kerülhetett sor a blog(gazda) céljainak ismertetésére, a későbbiekben pedig a “tartalom mindenek előtt” filozófia miatt került elhanyagolásra. Most azonban a 100. bejegyzés jelentette “jubileum” jó apropót ad egy megkésett (és amúgyis csak félkomoly) bemutatkozásra.
Barna Barnabás vagyok, jelenleg a Cseh Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének (ASU CAS) kutató munkatársaként és aktív kávéfogyasztójaként dolgozom Prágában. Bár az űr világa mindig is érdekelt, sem amatőr- sem pedig kutató csillagászattal nem foglalkoztam a Baján töltött iskolás éveim alatt, pedig, mint kiderült, működő csillagvizsgáló is volt a városban (kínos…). A tudományterülettel való komolyabb ismerkedésre így csak a Szegedi Tudományegyetemen került sor, ahol a kezdeti fizika tanulmányokat követően előbb a csillagász mesterszakra, majd doktori képzésre jelentkeztem. A csillagászati ismeretterjesztés már az egyetemi éveim alatt is komoly hobbimmá vált, amelynek valahol köze lehetett egy korán megfeneklett színészi pályához. A “kissé retro, de azért jó hely”-nek számító (ezúton is köszönjük a Google-értékeléseket) Szegedi Csillagvizsgáló rendszeres nyitva tartásain nyolc éven keresztül tartottam előadásokat és távcsöves bemutatókat; az utóbbi öt évben pedig kollégáimmal megrendeztük a városban a rendre több száz főt vonzó rendezvényünket, a Csillagászat Napját is.
Éjszakai élet a Szegedi Csillagvizsgálóban: könnyed előadások, távcsöves bemutató, csillagképtúra. (Kép: Kelemen Tamás)
Rövid idejű exobolygós próbálkozásokat követően a szupernóvák vizsgálatával kezdtem el foglalkozni, amely téma azóta is megmaradt a fő kutatási irányomnak. Elsősorban a termonukleáris (fehér törpecsillagok robbanásából keletkező) szupernóvák spektroszkópiájával foglalkoztam, ezzel kapcsolatos eredményeimet lehetőségem nyílt szakmai konferenciákon bemutatni is és nemzetközi munkakapcsolatokat kezdeményezni. Az Európai Déli Obszervatórium (ők üzemeltetik többek között a Nagyon Nagy Távcsövet) ösztöndíja jóvoltából pedig egy évet dolgozhattam a szervezet németországi központjában is. Végül öt évnyi doktoranduszi lét után a közelmúltban szereztem meg PhD fokozatot rejtő kék hengert.
Jómagam a doktori védés hevében és az ily módon elnyert kék hengerrel.
A doktori évek alatt már javában “dübörgött” a Csillagvizsgáló Blog, amelyet kezdetben inkább szántam stílus- és rendszeresség-gyakorlatnak (vajon létezik ilyen szó?), hogy aztán hosszú távon egy színvonalas oldallá forrja ki magát. A minőséggel kapcsolatos elvárásokat kissé előbbre kellett hozni, a gyakori blog.hu-s kiemeléseknek köszönhetőn ugyanis már a kezdeti időszakban is rendre több ezren kattintottak egy-egy bejegyzésre – ez pedig jóval több belefektetett időt is követelt meg tőlem. A három évvel ezelőtti első írást követően további 99 került élesítésre a blogon, döntő többségében a saját tollamból, de Dinnyepásztor és ProfPhysx vendégszerzők is színesítették a repertoárt néhány science-fiction alkotás bemutatójával. December óta pedig TheAstronomian (a név mögött Ordasi András, egy újabb csillagász bújik meg) kolléga személyében egy második rendszeresen aktív szerzővel is gazdagodott a blog (neki köszönhető a fejléc dizájn is). Az eddig megjelentett száz bejegyzés nem tűnhet soknak (hol vagyunk már a célként kitűzött “mindig legyen legalább heti egy” átlagtól…), azonban a saját tartalom megtervezése, lejegyzése és csiszolgatása akár 5-6 órát is igénybe szokott venni – és még így is indokolatlanul gyakoriak az elütések és szerkesztési hibák…
Ugyanitt korrektort felveszünk! Fizetni ugyan nem tudunk, de az ismeretterjesztés nemes feladata erkölcsileg kárpótol. 🙂
Ilyen is volt: a szegedi egyetem.tv műsorában meséltem kutatómunkáról, szupernóvákról, fekete lyukakról. (Forrás: egyetem.tv)
A blog három évének eddigi csúcspontja számomra a Holdraszállás 50. évfordulója köré szervezett cikksorozat volt. Ennek során került meghirdetésre és bemutatásra a blog saját online felmérése (Mennyire hiszünk a Holdraszállásban?), amelyet a széleskörű népszerűsítésnek köszönhetően közel hatezren (!!!) töltöttek ki. Az ezt követő bejegyzés (Top10 bizonyíték, hogy valóban megtörtént a Holdraszállás) pedig a blog eddigi legolvasottabb bejegyzése lett több, mint 23.000 megtekintéssel és 300 kommenttel, na meg számos kötekedővel kétkedővel. Igaz, azóta egy korábbi cikk, a Csillagképek: Medvék és szekerek megelőzte a kattintások számban, köszönhetően annak, hogy a csillagképes írások igazi örökzöldnek számítanak, amelyek gyakran bukkannak fel a keresőoldalak első találatai között is. Ezzel szemben a legtöbb bejegyzés olvasottsága elsősorban az index/blog.hu-s kiemelés mikéntjétől függ, másodsorban pedig attól, hogy a téma mennyire mozgatja meg az olvasó fantáziáját.
Ilyen is volt: egyikőtök vette a fáradtságot és felterjesztette a blogot a Juhari Zsuzsanna díjra. Utólag is köszönet érte!
Tíz évnyi ismeretterjesztő munka után már jól elkülöníthetőek az igazán kattintásvadász népszerű csillagászati topikok, mint pl. a bolygóközi űrutazás, a fekete lyukak vagy éppen az aktuális látványosságok. Ugyanakkor, már a blog indításakor határozott cél volt a bemutatott témák változatossága és hogy helyet kapjanak olyan, első ránézésre talán szürkébb sztorik is, amelyek a kellő magyarázattal igazi tudományos kuriózumot nyújtanak a kitartó olvasónak. Mint ahogy fontosnak tartottam beszámolni csillagászati vonatkozású rendezvényekről és egyéb hazai oldalakról is – ezekkel a tartalmakkal kapcsolatban is jócskán akadnak még ötleteink. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott tanyáznak az eleve a szórakoztatást célzó science fiction-ök, amelyek bemutatói/kritikái reményeink szerint nagyobb számban lesznek jelen a blog jövőjében.
A Galaxis legrejtélyesebb csillaga te jó ég… minőségi példa a hatásvadász címekre.
Sajnos azonban így is számos klassz témáról kell lemondani pusztán az időhiány okán. Többek között ez jelentette annak idején a motivációt arra, hogy a rövidebb, akár néhány mondatban is összefoglalható híreknek és témáknak más platformot keressek. Ennek lett a gyümölcse (nem nagy megfejtés…) a Csillagvizgáló Blog facebook oldala, amelyen heti több alkalommal is találhattok csillagászati és űrkutatási hírmorzsákat (nem, Instagram nem lesz!). Ugyanitt üzenetküldéssel lehet (és érdemes is) kérdezni csillagászatról, aktualitásokról, esetleg távcsöves vagy szabadszemes megfigyelésekről – ezekre a megkeresésekre mindig igyekszem érdemben válaszolni (de az Univerzum leírását célzó “alternatív” elméletek nem minősülnek kérdésnek!!!). A tartalomgyártás és az ismeretterjesztés fejlesztését célzó ötletek (új témák, rovatok, podcastek, youtube…csak győzzük kávéval) megvalósítása mellett épp ez lenne a hosszú távú cél: egy olyan online felület kialakítása, ahol kommunikálhat egymással az érdeklődő közönség és a tudományos szakma.
Akár személyesen egy távcső mellett, akár az interneten egy blog felületén: egy csillagvizsgálóban mindig jó témák akadnak. (Kép: Kelemen Tamás)
Itt tart tehát most a Csillagvizsgáló Blog. Az évek folyamán olyanná formálódott, amilyennek annak idején is szántam, ez pedig bőven jó érzéssel tölt el ahhoz, hogy még sokáig folytatódjon a története. Több tartalommal. Kevesebb elütéssel. És remélhetőleg elégedett olvasótáborral. 🙂
Köszönöm az eddigi megtisztelő figyelemeteket!