A szupernóvák az Univerzum legnagyobb energiafelszabadulással járó, egyszersmind legfényesebb objektumai. Mégis, a távoli galaxisokban felrobbanó csillagok csak halvány fénypontként bukkannak fel az óriástávcsövek felvételein. Az elmúlt négyszáz évben mindössze egyetlen szupernóva akadt, amely szabad szemmel is megpillantható volt: a galaxisunkon kívül, de épp az egyik legközelebbi kísérőgalaxisunkban, a 160 ezer fényévre lévő Nagy Magellán-felhőben felbukkanó SN 1987A. A harmincnégy éve a tudományos érdeklődés fókuszában lévő szupernóva kutatása azóta is tartogat kuriózumokat – például a robbanás után visszamaradó, mindeddig rejtőzködő neutroncsillagát.
A bejegyzés a Svábhegyi Csillagvizsgálóval együttműködésben készült, így a teljes tartalmat a Svábhegyi blogfelületén találjátok. Ugyanitt számos további csillagászati témájú írást olvashattok, egyebek mellett csillagászattörténetről, észlelési ajánlókról és friss hírekről is.
A cikk folytatása az SN 1987A robbanási körülményeiről, jelentőségéről és neutroncsillagának felfedezéséről IDE kattintva érhető el.
A Hubble-űrtávcső bő két évtizednyi megfigyelésein nyomon követhető, amint a szupernóva külső gázgyűrűje egyre fényesedik, míg a belső gázfelhő fokozatosan eloszlik – ha a feltételezések helyesek, utóbbi mélyén közvetlenül is megfigyelhetővé válik majd a neutroncsillag/pulzár. FORRÁS: NASA, ESA, és R. Kirshner (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics and Gordon and Betty Moore Foundation), és P. Challis (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.