Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. A legegyszerűbben és a leggyorsabban a Nagy Göncölt (avagy Medvét) lehet megtalálni, amelynek hét fényes csillaga akár városi fények mellett is jól kivehető. Ráadásul egész évben minden este felbukkan az égbolton, mivel ún. cirkumpoláris csillagkép, amely sosem megy a horizont alá. Ennek oka, hogy a Nagy Medve közel található a bocsához, avagy a Kis Göncölhöz, amely az égi pólust is rejti.
Mindenki látja a Göncölszekeret?
Földünk nagyjából 24 óra alatt fordul körbe (mert mihez képest ugye…) a forgástengelye körül. Mi mindezt úgy érzékeljük, mintha az egész csillagos égbolt fordulna körbe egy nap alatt, természetesen a naprendszerbeli objektumokkal egyetemben. Így akárcsak a Napunk, úgy minden bolygó és csillag keleten kel fel és nyugaton bukik a horizont alá. Attól függően, hogy a Föld hol tart Nap körüli pályáján, az égbolt más és más részét érinti az éjszakai sötétség; így pl. a Hattyú konstelláció a nyár és az ősz folyamán éjszaka, míg télen és tavasszal pedig napközben van a horizont felett (így ilyenkor természetesen nem látható). Minél távolabb helyezkedik el egy csillagkép a Föld forgástengelyének irányától (mármint az északi féltekén az északi pólustól, lásd az alábbi ábrán), annál rövidebb időt tölt el egy nap során a horizont felett (ennek megfelelően pedig az évnek annál rövidebb időszakaszában is figyelhetőek meg). Néhány csillagkép azonban olyan közel található a forgástengelyhez, hogy a teljes, 24 órás körbefordulás közben sem nyugszanak le, tehát az év minden estéjén láthatjuk- ezeket nevezzük cirkumpoláris csillagképeknek
A csillagok látszólagos mozgása és hogy mennyi időt töltenek a horizont (zöld) felett a pólustól való távolságuk függvényében. A cirkumpoláris csillagképek sose nyugszanak le.
Magyarországról nézve, ahol a Föld forgástengelye 47 fokot zár be a horizonttal (mivel a 47. szélességi kör környékén tartózkodunk), így logikusan a tengelytől legfeljebb 47 fokra lévő csillagképek cirkumpolárisak. Ennek a feltételnek hat hivatalos konstelláció felel meg maradéktalanul, köztük a két talán legismertebb is.
A Magyarországról nézve cirkumpoláris csillagképek: Nagy Medve, Kis Medve, Sárkány, Cefeusz, Kassziopeia és a Zsiráf. Jobbra az egyenlítői rács, középen az északi pólussal. (Forrás: Stellarium)
Valószínűleg a Nagy Göncöl az a csillagkép, amelyet hat éves kortól felfelé már mindenki ismer. Apró szépséghiba azonban, hogy a Göncölszekér nem hivatalos csillagkép, hanem a Nagy Medve konstelláció része. Maga a szekér a medve hátát alkotja, az alatta lévő pár halványan derengő csillag az állat lábai, míg a szekér mögötti háromszög a feje – a Göncölszekér rúdja pedig jobb híján a medve lompos farka (talán az ókori görögök sosem találkoztak egy tisztességes medvével). A mitológia szerint Zeusz elcsábította Kallisztó nimfát (a főisten számára nem ő volt az első sem az utolsó kaland), az affér azonban kitudódott és Héra, a dühös feleség bosszúból medvévé változtatta a Kallisztót. A nimfa azonban addigra megszülte Zeusz gyermekét, Arkas-t, aki évtizedekkel később vadászat közben bukkant rá a medvévé lett anyjára. Nem ismerve őt fel, célba vette íjával, Zeusz azonban közbeavatkozott és az égig emelte Kallisztót. Héra még utólagosan elintézte, hogy soha ne érhesse el az óceán hűs vizét – és valóban, Hellászból nézve sem éri el a csillagkép soha a horizontot. A magyar legendák szerint Göncöl csodatévő táltos volt, aki az országot járva mindenhol önzetlenül gyógyította a rászorulókat. Amikor azonban eltörött szekerének rúdja és ő szorult segítségre, az emberek cserben hagyták, ezért Göncöl dühében az égig hajtotta a kocsiját és soha vissza sem tért.
Avagy Ursa Maior; a Nagy Medve konstelláció csillagai és amit hozzá lehet képzelni. (Forrás: Stellarium)
Megfigyelési szempontból a rúd középső csillaga tartogat érdekességeket, az Alcor-Mizar, amely, ahogy a neve is mutatja, valójában nem is egy objektum. Mivel ún. vizuális kettős, a két csillag valójában sok száz fényévre van egymástól, csak az égbolton, a mi szemszögünkből nézve tűnnek közelinek. Azonban nem annyira közelinek, hogy élesebb szemű megfigyelő (tessék, ingyenes szemvizsgálat) ne tudja kiszúrni a kettős természetét (de ezen bejegyzés nyitóképén is felfedezhető a kettősség). Távcsövön keresztül szemlélve már kisebb nagyítás mellett is felfedezhető, hogy valójában hármas rendszerről van szó, ugyanis a Mizar is két csillagra bontható (ezek már csak a szellemes A és B elnevezést kapták). Sőt, bár ez hagyományos távcsővel már nem látható, de valójában a Mizar A és a Mizar B is kettős, ráadásul fizikaiak, vagyis esetükben páronként egymás körül keringő csillagokról beszélhetünk. Ha pedig mindez még nem lenne elég, az Alcor is vizuális kettős. Így a Göncölszekér rúdjának közepére pillantva valójában hat csillag együttes fényét látjuk – egyként.
A Nagy Göncöl csillagai (egyben a Nagy Medve hét legfényesebb csillaga) és az Alcor-Mizar csillagok modellje (nem méretarányos). (Forrás: Jerry Lodriguss/Bob King/www.skyandtelescope.com)
Mivel a Nagy Medve távol helyezkedik el a Tejútrendszer síkjától, távcsövön keresztül több galaxis is megfigyelhető a területén. Legfényesebb közülük az M81 spirálgalaxis (csak 6,9 magnitúdó), amelynek korngján még közepes méretű távcsövön keresztül is jól kivehető a két domináns spirálkarja. Az égbolton tőle nem messze található az M82, amely két galaxis ütközése során létrejött szabálytalan alakú, ún. irreguláris galaxis. Az ütközés során összekeveredő por és gáz felgyorsította az M82-ben a csillagkeletkezést, így csillagontó galaxisnak is nevezik. További különlegessége, hogy néhány éve ebben a galaxisban tűnt fel az SN 2014J jelű szupernóva, amely az utóbbi négy évtized második legközelebbi szupernóvája (mindössze 11,5 millió fényévnyire robbant tőlünk). A Nagy Medvében található galaxisok közül a legszebb látványt (megfelelő teleszkóppal nézve) valószínűleg az M101, avagy a Szélkerék-galaxis nyújtja, amely esetében tökéletesen a galaxis síkjára látunk rá, így láthatóvá válik a halványan derengő spirálkarok sokasága.
A Szélkerék-galaxis teljes pompájában a Hubble űrtávcső felvételén. (Forrás: Robert Gendler/NASA/ESA)
A Nagy Göncöl mindenki számára ismerős és könnyedén beazonosítható, mindezek mellett ráadásul a tájékozódásban is segíthet. Ha valaha is eltévednénk (mert hát miért ne tévednénk el), érdemes megkeresni a szekér hátsó két csillagát (nem lesz nehéz, a Dubhe különösen fényes) és távolságukat képzeletben ötször-hatszor felmérni az égboltra. Azon az égterületen egyetlen fényes csillagot fogunk találni, a Polaris-t, azaz a Sarkcsillagot, amely mindig az északi irányt fogja mutatni számunkra.
Hogyan keressünk Sarkcsillagot, avagy merre is van észak? (Forrás: Jerry Lodriguss)
A Sarkcsillag a Kis Medve, avagy a Kis Göncöl csillagkép legfényesebb tagja, egy átlagos (valójában hármas) csillag a Naptól nagyjából 400 fényévnyire. Egyetlen különlegessége, hogy (véletlenül) épp az északi égi pólus, vagyis a Föld forgástengelyének az égbolttal való metszéspontjánál (egészen pontosan 0,8 fokra attól) helyezkedik el. Ennek következtében, bár 24 óra alatt minden körbe fordul a tengely körül, ez az egy csillag a helyén marad, pontosan az északi irányban. Ez azonban nem lesz mindig így. A Föld 26000 éves precessziós mozgása miatt (ennyi idő alatt a bolygónk mintegy búgócsigaként körbe imbolyog egyet) a forgástengely lassan elmozdul, így az északi pólus néhány ezer év múlva már a Cefeusz csillagképben lesz megtalálható.
A Kis Medve konstelláció csillagai. (Forrás: John Chumack)
A Kis Medve hét csillagába már az ókori egyiptomiak is egy szekeret képzeltek bele, amelynek rúdja végén helyezkedik el a viszonylag fényes Sarkcsillag (úgy is mint α Ursa Minoris). A csillagkép többi alkotórésze meglehetősen halovány, városi fények közelében legfeljebb a kocsi hátsó két csillaga látható szabad szemmel. Területén (legalábbis amatőr távcsővel) nem találhatóak látványos mélyég objektumok, a Sarkcsillag kitüntetett pozíciója miatt így is az amatőr csillagászok felvételeinek rendszeres tárgyává teszi a csillagképet. Hosszú expozíciós idő esetén ugyanis a csillagok látszólagos mozgásuknak megfelelően hosszú köríveket húznak a képeken – a középpontban ücsörgő Sarkcsillag kivételével.
Mincsor Szabolcs “Hol sírjaink domborulnak…” című fotója. A felvétel három órán keresztül készült, vagyis minden csillag egy teljes kör 3/24-es részének megfelelő körívet ‘húz’ a felvételen. (Forrás: www.ng.hu)
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló blog Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz látványos felvételeket, friss tudományos eredményeket és egyéb aktualitásokat.