Az utóbbi időben sajnos rendkívül megcsappant a kimondottan a blogra szánt tartalmakra fordítható időkeret – remélhetőleg hamarosan ebben is változás fog történni. Ugyanakkor továbbra is a megszokott módon pörög a Csillagvizsgáló Blog Facebook-oldala, ahol napi szinten találhattok rövid híreket, érdekességeket és látványos felvételeket, minden alkalommal egy tömör magyarázattal tálalva. A Facebook sajátossága ugyanakkor, hogy ezek a tartalmak hullócsillag-életűek: ahogy felbukkannak, szinte rögtön el is tűnnek a süllyesztőben. Ezért is foglalom össze kéthetente egy-egy blogbejegyzés formájában is a legérdekesebbnek tartott bejegyzéseket. A friss termésben új felvételeket találhattok a Betelgeuséről és a Ganymedesről, szó esik Kína legújabb büszkeségéről és természetesen a június 10-i napfogyatkozás leglátványosabb képei sem maradhattak ki.

Remekül elcsípett szárnyalás Boston közeléből, háttérben a június 10-i részleges napfogyatkozással. (Forrás: Tev Hoover, Christian A. Lockwood, and Zoe Chakoian)

 

Részleges napfogyatkozás volt június 10-én | Már ahol nem takarták felhők az eget. Az amúgy gyűrűs napfogyatkozás az Északi-sarkvidék környékéről volt megfigyelhető; nekünk ebből csak egy 3-4%-os fedés “jutott”. A holdárnyék pereme (ahogy kissé “beleharap” a napkorongba) azonban megpillantható volt és már ez sem számított mindennapi látványnak. Az ország több pontján, így többek között Óbudán, Szegeden, Hajdúböszörményben, Tatán, Esztergomban, Szombathelyen és Győrött is tartottak napbemutatót (a fenti borítókép a győri Horváth Attila Róbert ‘Hozé’ munkája), a megfelelő szűrőkkel pedig a fogyatkozás mellett a Nap felszínének foltjait és protuberanciái is láthatóak voltak lettek volna…

Részleges napfogyatkozás június 10-én, a USA-beli Connecticutból szemlélve. (Forrás: Elliot Severn)

 

Színes felvételek a kínai Mars-szondától | Bár az első kínai Mars-rover, a Zhurong lassacskán már egy hónapja sikeresen megérkezett, a látványos felvételek sem a történelmi a landolást követően, sem azóta nem záporoztak. A hétvégén a kínai űrhivatal (CNSA) végre közzétett néhány színes felvételt, amelyen a rover a leszállóegység mellett “pózol”. A szóválasztás nem véletlen, a Zhurong ugyanis előbb 10 méterre ledobott egy kis méretű kamerát, majd visszagurult a lander mellé, hogy a lehető legjobb szögből köszönhessen vissza a képen. A Zhurong ezt követően balra fordult és a tőle hat méterre lévő leszállóegységről is készített pár képet, majd az adatokat a bolygó körül keringő Tianwen-1 segítségével továbbította a Föld felé. A rover a következő három hónapban nem fog messzire távolodni jelenlegi helyétől, ugyanis elsődleges feladata, hogy alaposan feltérképezze a landolási zónát vízjég után kutatva. Utána kezdődhet a kalandozás a kisebb sziklákkal teleszórt Utopia Planitián, a tervezett élettartama ugyanis legalább egy marsi év (687 földi nap).

 

 

Új felvételek a Naprendszer legnagyobb holdjáról | A Jupiter körül keringő jeges Ganymedes hiába rendkívül érdekes a tudomány számára, a több mint 1,4 milliárd km-es távolsága miatt csak a közelébe küldött űrszondák képesek megörökíteni a felszíni struktúráit. Ilyen űrszondából pedig nem volt sok, az 1979-ben arra járó (éppen a Jupiter gravitációját kihasználó) Voyager űrszondák mellett csak a Galileo volt képes krátereket és jeges kanyonokat is megörökíteni a Ganymedesen. A jelenleg is a Jupiter rendszerében tartózkodó Juno űrszonda most hétfőn repült el a közel, mindössze 1000 km-es távolságban az óriási (5150 km-es átmérőjével még a Merkúr bolygónál is nagyobb) hold mellett. Ez a távolság ugyan elmaradt a Galileo szonda 250 km-es rekordjához képest, ám így is 25 éve a legjobb felvételeket tudták készíteni a NASA mérnökei. Az adatok feldolgozása és elemzése jelenleg is tart (érdekes lesz megvizsgálni, miként alakult át a jeges felszín negyedszázad leforgása alatt), de néhány szürke-árnyalatos képest már közöltek a Jet Propulsion Laboratory mérnökei.

 

 

Por takarta az elhalványuló Betelgeuse-t | 2019 végén kezdett igencsak jelentős elhalványodásba az Orion csillagkép alfája, a Betelgeuse, amikor néhány hét alatt közel 2,5-szer kisebb lett a megfigyelhető fényessége. Mivel egy szupernóva-robbanás előtt álló (értsd, valamikor a következő 100.000 évben bekövetkező) vörös szuperóriásról van szó, ezért a jelenség komoly érdeklődést váltott ki mind a kutatók, mind pedig a nyilvánosság részéről. Ahogy azonban az várható volt, 2020. január végére az elhalványodás ahogy jött, úgy el is tűnt (a látványos tűzijátékra még valószínűleg sokat kell várni). A szakértők már ekkor is gyanították, hogy egy, a csillag közelében keletkezett porfelhő árnyékolhatta le a Betelgeuse-t. Most erre egyértelmű megfigyelési bizonyítékokat is bemutattak az Európai Déli Obszervatórium csillagászai, akik a VLT SPHERE műszerével végeztek interferometrikus méréseket. Ennek során az ESO Chilében található négy óriásteleszkópját összekapcsolták, és egyetlen hatalmas virtuális távcsőként használták. Így vált lehetővé a kb. 600 fényévre lévő csillag felbontása – vagyis, az alábbi képeken ténylegesen a Betelgeuse korongjának fényességeloszlása követhető nyomon.

 

Hármas-galaxistánc | Bármennyire is örökkévalónak és változatlannak tűnik a távoli galaxisok világa, még ezen óriási csillagvárosok nyugalma is felkavarodik, amikor összeolvadnak egy másik galaxissal. Az ún. galaxisütközések sok millió évig tartanak, így emberi időskálán nem követhetőek nyomon. Szerencsére azonban kellően nagy számú galaxist megfigyelve tanulmányozhatjuk az összeolvadások különböző állapotait. Ugyancsak a nagy számok törvénye alapján adódik, hogy felfedezhetünk hármas galaxisütközéseket is, amikor egy összeolvadásba becsatlakozik egy éppen arra járó harmadik galaxis. Ilyen triókból mindössze néhányat ismerünk, most azonban sikerült egy újabb érdekes összeolvadásra bukkanni.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook-oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.