A Tudományos Újságírók Klubja által kiírt Juhari Zsuzsanna blogdíjat idén a Csillagvizsgáló Blog kapta. Öröm és boldogság, meg persze köszönet érte!
A díjat a 2015-ben elhunyt Juhari Zsuzsanna újságíró emlékére alapították, aki munkája mellett is nagy lelkesedéssel írt saját blogján, elsősorban történelmi témákban. Az elismerésben eddig részesült blogok:
2016. Pangea – Minden, ami földtudomány /// 2017. Ritkán látható történelem /// 2018. Paleotóp – az őslényblog /// 2019. Agykutatás egyszerűen /// 2020. TanárBlog /// 2021. Elbida Projekt – Antik útikalandok a könyvespolcon
Illusztris társaság, na.
A Csillagvizsgáló Blog története 2016 utolsó napjaiban kezdődött, egy kritikának szánt élcelődéssel a NatGeo csatorna Mars-sorozatáról. Azóta nagyjából kétheti rendszerességgel érkeztek hosszabb írásaim csillagászati felfedezésekről, jelenségekről és objektumokról, űrkutatásról, de még scifi-ről is.
A barokkos körmondatokban megbúvó elütések és helyesírási hibák kigyomlálásáról évek óta Szabó Ildikó gondoskodik, pusztán jófejségből(!) – ha időnként maradnak is pontatlanságok az írásokban, az semmiképpen az ő, hanem az utolsó utáni pillanatban is a mondatokat csiszolgató szerző lelkén szárad (mea culpa!).
Időről időre mások bejegyzései is színesítették a palettát, így példuál ProfPhysx (Simon Károly András) sci-fi kötet és sorozat bemutatásával jelentkezett, Vendégszerző pedig (Dr. Barna Dóra) az asztrokémia rejtelmeibe betekintést nyújtó cikksorozatot indított (és elvileg most is ír egyet, igaz?).
Ez év elején a Csillagvizsgáló átköltözött a HVG blogok közé, a szerkesztési felület és a külcsín (egyébként egyértelműen pozitív) változásai mellett pedig jelentősen átalakultak a tartalmak is. Igaz, ennek okai nem váltásban keresendők, sokkal inkább a Csillagok Alatt néven futó videós-projektünkben. Ennek égisze alatt készülnek az Ordasi Andrással közösen elkövetett Csillagfényben c. hírműsor, valamint a Dr. Kiss László által prezentált Magyar Titok c. kutatási körkép epzódjai is; nyáron pedig a szintén a Csillagvizsgáló Blogról induló országos kezdeményezés, az Egy Hét a Csillagok Alatt programjai kerültek előtérbe.
Ezzel párhuzamosan a klasszikus hosszú írások száma némiképp leredukálódott, de el nem tűnnek, hiszen ez sem a lelkesedés, pusztán az idő hiányára vezethető vissza. A napokban érkezik egy érdekes tanulmány a Galaxis mélyén lévő szupernóva-maradvány múltjáról és jövőjéről, készül egy személyesebb jellegű írás a Szegedi Csillagvizsgálóról, és persze közeleg az év vége is, ami a blog tradícióhoz híven egyet jelent az év legfontosabb csillagászati és űrkutatási eseményeinek összegzésével.
Hogy aztán még nagyobb lendülettel vessük bele magunkat a 2023-as év tudományos izgalmaiba!
