Bár rendkívül kevés hasonló esetet, vagyis előre megjósolt légköri becsapódást regisztrált eddig a tudomány, voltaképp nincs szó meglepetésről – mondhatni csak idő kérdése volt az újabb hazai felfedezés. Sárneczky Krisztián már több mint két évtizede keres (és talál) kisbolygókat a Csillagászati Kutatóintézet Piszkéstetői Obszervatóriumának teleszkópjaival. A projekt akkor lépett szintet, amikor a 60 cm-es Schmidt-távcső felújítása során képessé vált rendkívül nagy látómezejű felvételek készítésére, amellyel hatékonyan lehet földközeli aszteroidákra vadászni.
Az aszteroida-vadászat a múlt hét során is folytatódott, szombat 22:48-kor pedig egy új űrbéli szikla akadt horogra. Az ideiglenesen Sar2736-ként hivatkozott, később 2024 BX1-re “keresztelt” kisbolygó elmozdulásából gyorsan ki lehetett számítani a pályáját, amely alapján mindössze néhány óra választotta el a Föld légkörébe való becsapódástól. Aggódni természetesen nem kellett: a fényességéből és a távolságából becsült mérete mindössze egy méter körüli volt, ami messze túl kicsi ahhoz, hogy túlélje az atmoszféra súrlódása okozta hő- és sokkhatást (ha pedig nagyobb lett volna, azt jóval messzebbről észrevették volna az égboltfigyelő rendszerek).
Egy órán belül már a világ csillagászai is értesülhettek a közelgő becsapódásról, amely a számítások szerint hajnali fél 2 körül volt várható, Berlin közelében. A 2024 BX1-es ahhoz ugyan túl kicsi volt, hogy megközelítse a felszínt, ahhoz viszont elég nagy, hogy látványos meteorként semmisüljön meg a magaslégkörben, izgalmas látványt kínálva ezzel az éjszakázóknak. Szerencsére az időjárás is az amatőrcsillagászok és fotósok kezére játszott, így Franciaországtól hazánkig rengetegen észlelték a néhány másodperces jelenséget.
Ez volt mindössze a nyolcadik olyan aszteroida, amelyet még becsapódása előtt felfedeztek, a maréknyi felfedezésből pedig Sárneczky Krisztián hármat is a magáénak tudhat, ezzel holtversenyben világcsúcstartó. Módszere, amelyekkel a kisebb, a Föld közelébe kerülő aszteroidákra specializálódott, már több mint kétszáz felfedezést eredményezett. Ezzel az utóbbi években az Egyesült Államok után (amelynek fő projektje a 100 méternél nagyobb aszteroidákat keresi) Magyarországról találták meg a legtöbb új kisbolygót!
Azt talán nem kell hosszan magyarázni, miért érdemes új kisbolygókra vadászni, akár a viszonylag kisebb darabokra is. 2013 februárjában az oroszországi Cseljabinszk városában több mint ezren sérültek meg, amikor egy kb. tizenöt méteres meteor szétrobbant a légkörbe való belépést követően. Egy ekkora sziklát a piszkéstetői Schmidt-távcső akár már két nappal korábban is észlelhet – ha éppen jókor néz jó irányba, amire viszonylag kicsi az esély. Bolygónk védelmi rendszere tehát még messze nem tökéletes, de ahogy azt a gyorsan szaporodó felfedezések is mutatják, egyre jobbak vagyunk ezen a téren.
