Artemis: az első város a Holdon

Artemis: az első város a Holdon

„Artemis”, Andy Weir amerikai író második regénye megérkezett. Egy 2000 fős város a Hold felszínén, ami hamarosan nagy változások elé fog nézni. Hogy ezek a változások jók vagy rosszak lesznek mindössze egyetlen ember döntésein fog múlni. Benned meg lenne a bátorság, hogy kockára tegyél mindent?

art1.jpeg

A Csillagvizsgáló blog első vendégposztja következik kollégánk, Dinnyepásztor tollából.

Andy Weir amerikai regényíró „A mentőexpedíció” „A marsi” című könyvével robbant be a köztudatba még 2011-ben. A történet főszereplője Mark Watney amerikai űrhajós, aki egy szerencsétlen baleset folytán a Marson ragad, teljesen egyedül. Egyetlen esélye, ha sikerül életben maradnia a következő marsi expedíció megérkezéséig. Mindezt pedig egy olyan festői környezetben kell megtennie, ami egyáltalán nem alkalmas semmiféle életre. A könyv hatalmast sikert aratott, ami nem véletlen. A történet tudományos szempontból igyekszik végig korrekt lenni, de itt-ott kisebb csúsztatások azért előfordulnak. A főhős szórakoztatóan szarkasztikus és cinikus, de a többi szereplő egyáltalán nincs elnyomva és így egy-egy eseményt több szempontból is átélhettünk. A történet pedig egyszerűen annyira szórakoztató, hogy elolvastatja magát az emberrel. Leülsz elolvasni az első fejezetet és azt veszed észre, hogy a könyv közepén jársz és órák teltek el. Pont ezek az okot miatt, amikor bejelentették, hogy 2017-ben a polcokra kerül az író következő könyve nagyon megörültem, de „A marsi” után eléggé komolyak voltak az elvárásaim.

covers_314900.jpgAz eredeti borító, még mielőtt Matt Damon nézett vissza ránk szomorúan a könyvesbolt polcáról. (Forrás: FUMAX)

Szóval „Artemis”. Összeségében nem okozott csalódást a könyv, amit szerettem „A marsi”-ban az itt is meg van, de ennél sokkal többre ne számítsunk. Elöljáróban ennyit a kritikáról, nézzük először a történet helyszínét. Artemis a Hold első és egyetlen városa. Nevét az égitest görög istennője után kapta, aki egyébként Apollo ikertestvére is egyben. A település kialakulásáról annyit lehet tudni, hogy a KSC (Kenya Space Corporation – Kenyai Űrvállalat) építtette, feltételezhetően a tudományos és a turisztikai igények kielégítése végett.

andy-weir_artemis_magyar.jpgAz Artemis magyar borítója. (Forrás: FUMAX)

Történetünk főhőse Jasmine „Jazz” Bashara, aki gyerekkorában édesapjával, Ammar Basharával együtt emigrált Szaúd-Arábiából. A főhős előtörténetét gyerekkori barátjával, Kelvin-nel folytatott levelezésből ismerhetjük meg a történet során. Jazz rendkívüli tehetségének és ugyanakkor rendkívüli lustaságának köszönheti, hogy mindennapjait hordárként és csempészként éli nem sokkal a létminimum felett. Hősünk legfőbb vágya, hogy törleszthessen egy régi adósságot, továbbá egy saját fürdőszobára is vágyik már nagyon régóta. Ennek érdekében, amikor egy norvég iparmágnás egy igen jövedelmező, de roppant veszélyes szabotázs akcióval bízza meg, belemegy minden rossz előérzete ellenére is. De semmi sem úgy alakul ahogyan kellene és semmi sem az, aminek elsőre látszik.

A történet végére minden kártya az asztalra kerül és ekkor tudjuk meg mekkora is igazából a tét. Jazz-nek minden tehetségére szüksége lesz, ha túl akarja élni és még valamire, amit nagyon utál. Segítséget kell kérnie. Miután összeáll a csapat az események felpörögnek, egyik balszerencsés fordulat követi a másikat. De még ez sem elég, hogy eltérítse hősünket a céljától és nem csak magát, de Artemis városát is megmentse.

artemisrosariofeature.jpgA főszereplő szemszögéből megírt Artemis hangoskönyv verziójához Rosario Dawson színésznő olvasta fel a regényt. A hamarosan készülő filmben akár ő is alakíthatja Jasmine „Jazz” Bashara-t.

A történet technikai szempontból kifejezetten korrekten lett megírva. Szépen megoldja az alapvető kolonizációs problémákat. Artemis városa ugyanis, a költséges visszaforgatók helyett, a kohászat során keletkező oxigént használja fel. Hiszen pont erről szól a kohászat, kivonják az ércekből az oxigént és minden mást, ami nem oda való. A légnyomás, a víz és az élelem megteremtésének kérdését is ügyesen kezeli a szerző. A könyv olyan nem alapvető, de fontos problémákra is kínál megoldást, mint például a törvényi szabályozás hánya, a saját valuta, a közlekedés és sok más is megoldásra kerül. A mérnöki problémák mellett komoly egészségügyi kérdések is előkerülnek a könyvben, mint például a sugárzás és a holdpor káros hatásai. Artemis-en a bevándorlási korhatár 12 év, így aki gyereket szeretne, annak bizony haza kell jönni. A pszichológiáról sajnálatosan nem esik különösebben szó, pedig egy kupolaváros esetén a klausztrofóbia komoly gondokat okozhat.

andy-weir_artemis_map.jpgArtemis városa Andy Weir regényében. (Forrás: Crown Publishers)

A történet folyamatosan a megfelelő tempóban pörög, sosem lassul be igazán, de nem is kell kapkodni a fejünket. A cselekmény szórakoztatóan lett megírva és láthatunk éppen elég „hétköznapi” eseményt ahhoz, hogy otthonosan érezzük magunkat Artemis-en. Jazz cinikussága már vetekszik Mark Watney-val, de ami igazán szórakoztató az a többi szereplővel való interakciója. Van részünk érzelmekben is bőven, az árulástól és a csalástól kezdve egészen, a megbocsátásig és a szerelemig bezárólag. A fordulatok a könyv során végig fent tartják az olvasóban a feszültséget, így ennek a könyvnek is gyorsan a végére lehet érni. Amit a könyv negatívumaként fel tudok hozni, az a végkifejlett. Az egész lezárás nagyon erőltetnek hat, ami okozhat némi csalódást az olvasóbam. Ettől függetlenül a könyv összességében nem okozott csalódást; nem sok könyvről mondhatom el, hogy pár hónapon belül többször is elolvasom – az „Artemis” immáron ezek közé tartozik.

Facebook Comments Box