Az emberes űrutazás kétségkívül az emberiség történelmének egyik legnagyobb vívmánya. A hat évtized alatt, mióta a Föld légkörét elhagytuk, számos dolgot értünk el a világűrben: eljutottunk a Holdra, űrállomásokat építettünk, és (szinte) rutinszerűen juttatunk el asztronautákat ezekre. Kétségtelen azonban, hogy az űrkorszak kezdetén még sokkal ambiciózusabb célokat tűzött ki maga elé az emberiség – a 21. századra az űr meghódítása aggasztóan lelassult. A történetben azonban új fejezethez érkeztünk, amelynek eseményei remélhetőleg újabb lökést adnak az emberes űrutazásoknak. 2020. május 27-én, magyar idő szerint 22:32-kor elstartol ugyanis az első magáncég által készített, emberes űrrepülésre alkalmas eszköz, a Crew Dragon kapszulája egy Falcon–9 (Sólyom–9) hordozórakéta tetején, fedélzetén két amerikai asztronautával. A közvetlen cél ugyan csak a Nemzetközi Űrállomás, a távlati azonban a költségcsökkentés és az űrverseny újbóli megteremtése. Frissítés: a rossz időjárási viszonyok miatt lefújták a mai indítást, a következő céldátum magyar idő szerint szombat 21:22.
A Nemzetközi Űrállomáshoz dokkoló Dragon kapszula fantáziarajza (Forrás: SpaceX)
Az amerikai nemzeti űrügynökség, a NASA az Apollo program idő előtti lefújását követően a világűr állandó belakására igyekezett berendezkedni. 1972-ben elindították a Space Shuttle programot, amelynek keretében öt, többszöri használatra tervezett, ám rövid hatótávolságú űrrepülőgépet építettek meg és tartottak fenn. Közülük az első, Columbia névre keresztelt űrrepülő 1981. április 12-én teljesítette első útját, amelyet a program három évtizede alatt további 134 követett (Atlantis: 33, Challenger: 10, Columbia: 28, Discovery: 39, Endeavour: 25). Az űrrepülők teljesítménye alapjaiban határozta meg a NASA emberes űrmisszióit. Az űrsiklókkal újra elérhetetlenné vált a Hold (és a Mars és a… minden egyéb), ám relatíve olcsón és biztonságosan lehetett hasznos terhet és utasokat Föld körüli pályára juttatni. Ezáltal megnyílt az út az űrállomások fejlesztése és jobb kihasználása felé: a NASA előbb betársult az oroszok MIR űrállomásába, majd nemzetközi összefogás (mínusz Kína) keretében, ám főleg amerikai pénzből megkezdődött a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építése.
A Discovery űrrepülő 1984-es indulása elvonuló, sötét viharfelhőkkel a háttérben (John A. Chakeres felvétele)
Az űrsiklóprogramnak azonban nem csak a sikerei, de a kudarcai is meghatározóak voltak. A Challenger 1986. január 28-án felszállás közben, míg a Columbia 2003. február 1-én a leszállás folyamán semmisült meg, amelyek során 7-7 űrhajós vesztette életét a tragédiában. Habár néhány év késéssel mindkét balesetet követően újra felszálltak az űrrepülőgépek, a Columbia tragédiáját vizsgáló független bizottság javaslatára a NASA a Space Shuttle program lezárása mellett döntött, amellyel az amerikai (és hellyel-közzel a nemzetközi) emberes űrutazás egy sokkal nehezebb fejezethez érkezett. A NASA előbb belefutott a pénzügyi zsákutcának bizonyuló Constellation programba, amelynek törlésével lemondtak a saját fejlesztésű Orion űrhajójukról is, majd az Atlantis űrrepülő 2011-es végső nyugdíjazást követően kénytelenek voltak a Roszkozmosznak fizetni az űrutakért. Azóta a teherszállítás terén több jól működő űrkapszula is “piacra” került, azonban a NASA-nak továbbra is csak az orosz Szojuz rakétákkal áll módjában embereket feljuttatni a 2000 óta folyamatosan lakott ISS-re. Ha minden jól megy, ez változik meg most, és újra lesz eszköze az USA-nak embert küldeni saját felségterületéről közel tíz év után.
A Columbia 2003-as tragédiájának felvétele másodpercekkel a légkörben történt robbanás után. (Forrás: NASA)
És nem is akármilyen módon. Aki kicsit is figyel a világűr híreire, az nehezen mehetett el a SpaceX cég korszakalkotó sikerei mellett. Elon Musk (a cég alapítója) megmutatta, hogy a XXI. században vége a kis lépéseknek, és cégével mérföldes léptekkel igyekszik meghódítani a magánszektorból az űripar szinte minden területét. A 2002-ben alapított cég kevesebb mint 20 év alatt egy olyan iparág szerves szereplőjévé nőtte ki magát, amelyet addig szinte kizárólag állami szervezetek, ügynökségek uraltak. És habár a 2010-es évek elején még leginkább csak mosolyogtak a kezdeti próbálkozásaikon, hamar bizonyítottak a kételkedőknek. 2012-ben elsőként szállítottak magáncégként az ISS-re, 2015-ben először landoltak egy rakéta első fokozatával (az újrafelhasználás, és így az űrtevékenység költséghatékonyabbá tételének jegyében), mostanra pedig már gőzerővel dübörög általuk az űr és az éjszakai égbolt teleszemetelése a globális szélessávú internet–hozzáférést biztosító Starlink műholdflotta kiépítése.
A Falcon Heavy rakéta (leegyszerűsítve három Falcon-9-es egymáshoz rögzítve)
két visszatérő első fokozatának szimultán landolása 2018 februárjában. (Forrás: SpaceX, gifs.com)
A SpaceX által épített Crew Dragon tavaly március 2-án pedig sikeresen hajtotta végre a bemutató küldetés ember nélküli tesztjét, amely során a távirányítású űrkapszula probléma nélkül csatlakozott az ISS-hez, majd tért vissza a Földre. Ez gyakorlatilag az utolsó előtti lépcsőfok az emberes út előtt, amelyre már tavaly júliusban sor kerülhetett volna, ha időközben nem robban fel a cég tesztpadján az egyik Crew Dragon. A hiba kiküszöbölése miatti csúszás esélyt adott a nagy rivális Boeingnek, amely szintén elkészült a CST–100 Starliner névre keresztelt űrhajójával. A folyamatos késlekedések miatt végül csak december 20-án futott neki az ISS-hez vezető tesztkörnek, ám nem sokkal az indítását követően problémák léptek fel, amelyek meghiúsították a dokkolást (ám két nappal később sikeresen landolt az új-mexikói sivatagban). Év végére a SpaceX is végzett a szükséges fejlesztésekkel, és január 19-én sikerrel teljesítették (természetesen szintén utas nélkül) az indítást követő vészleválás próbáját is.
A Crew Dragon vészhelyzeti hajtóműveinek tesztje. (Forrás: NASA, SpaceX)
Immáron pedig minden készen áll arra, hogy két veterán amerikai űrhajós, Doug Hurley és Bob Behnken a Crew Dragon Demo–2 küldetés során feljusson a Nemzetközi Űrállomásra. Habár mind a Falcon–9-es rakéta, mind a Crew Dragon kapszula újra felhasználható, az első repülések során csakis új példányokat fognak alkalmazni, amelyeket később teherszállítmányok küldésére használnak majd, hogy ezzel is tesztelhessék az eszközök állóképességét. A helyi idő szerinti délutáni indítás (magyar idő szerint szerda 22:32) a floridai Kennedy Űrközpont ugyanazon 39A jelzésű platformjáról történik majd, amelyről annak idején a Holdra szálló Apollo–11 is elindult.
A két űrhajós beöltözve a kifejezetten ehhez az űrhajóhoz tervezett ruhában, bal oldalon Behnken, a jobbon Hurley. (Fotó: SpaceX, NASA)
A startot követően a teljes indítási folyamat és pályára állás mindössze 13 percet fog igénybe venni, ezt követően azonban 19 órán át kell fokozatosan emelkednie az űrhajónak, mire csatlakozhat a 410 km-es magasságban keringő Nemzetközi Űrállomáshoz. A megérkezéssel lezárul a küldetés legveszélyesebb periódusa, Hurley és Behnken szempontjából azonban csak ekkor veszi kezdetét a valódi munka. Az ISS-en való tartózkodásuk legalább 30 napos, legfeljebb 110 napos lesz, ami alatt a két űrhajós csatlakozik az ISS (jelenleg) három fős legénységéhez, Behnken pedig a tervek szerint űrsétát is végre fog hajtani. A repülés adataitól (és a következő küldetés előkészületeitől) függően fogja a NASA később meghatározni a küldetés végének dátumát. Amennyiben pedig minden a tervek szerint alakul, a Crew Demo visszatérését követően a második, jóval hosszabb (várhatóan 220 napos) Crew–1 néven futó küldetés már ősszel zöld utat kaphat.
Behnken 2010-ben, a 130. Space Shuttle küldetés egyik űrsétáján. (Forrás: NASA)
Amennyiben további technikai specifikációk érdekelnének a küldetéssel kapcsolatban, úgy melegen ajánljuk Spacejunkie írását, ahol csaknem másodpercre lebontva megtalálható a teljes indítási protokollterv. Emellett érdemes szerda este egy kicsit tovább fennmaradni a szokásosnál, hogy élőben követhessük nyomon a történelmi pillanatokat, például ezen a közvetítésen keresztül, amelyben szakértői kommentár vezet majd végig minket az egyes fázisokon.
A kifejezetten ehhez az űrhajóhoz tervezett, már-már futurisztikus beszálló folyosó a floridai napnyugta előtt. (Forrás: SpaceX)
A küldetés eredményességétől függően a jövőre nézve igen sok lehetőség nyílik meg. Egyrészt az emberes űrutazás lehetősége immár a gyakorlatban is a magáncégek számára elérhetővé válhat. Másfelől az orosz emberes űrszállítás kvázi monopol helyzetének feloldásával egy eddig jobbára csak lappangó űrverseny kaphat lángra, amely előrelendítheti a jövőben tervezett holdi bázis megépítését, és az Elon Musk által célul kitűzött Mars-utazást is. Akárhogy is lesz, izgalmas időszak elé nézünk az űrtevékenységben.
Frissítés: a rossz időjárási viszonyok miatt lefújták a mai indítást, a következő céldátum magyar idő szerint szombat 21:32.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fiction-ről egyaránt.