Közeleg a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés határideje. Országszerte több mint 80.000 diák választ várost, egyetemet, szakot, amelyek valószínűleg meghatározzák a jövőjüket. Sokan talán nincsenek tisztában vele, hogy utóbbiak között ott szerepel a csillagászat is, amely nem csak egy hobbi, de biztos megélhetést és izgalmas kihívásokat jelentő hivatás is lehet. Hazánkban két helyen, az ELTE-n, valamint a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) nyílik lehetőség elmélyülni a csillagászati megfigyelések, az asztrofizika és kozmológia témájában – jelen cikkünkben a SZTE képzését mutatjuk be.
Mert bár nem biztos, hogy ilyen klassz képeket fogsz tudni készíteni, de meg fogod tudni mondani, merre van a Tejútrendszer centruma. (Forrás: Jheison Huerta / APoD)
A szegedi csillagászképzés alapjait Dr. Szatmáry Károly tette le, amikor a ’90-es évek elején tető alá hozta a Szegedi Csillagvizsgálót, benne a sokáig kutatási célokra használt 40 cm-es teleszkóppal. Ebben az évtizedben a csillagászati kutatások iránt érdeklődő hallgatók még csak a fizikus szak keretein belül folytathatták tanulmányaikat. Ennek ellenére már akkor is több, azóta is az asztrofizika területén dolgozó, kiemelkedően sikeres kutató végzett Szegeden, többek között Kiss László akadémikus, a CSFK főigazgatója és a Csillagászat.hu főszerkesztője vagy Fűrész Gábor, aki az MIT Asztrofizikai Intézetében a megfigyelési technikák legújabb generációját fejleszti. A növekvő érdeklődés miatt az egyetem 1999-ben indította el az akkor még osztatlan csillagászképzést, amely 2006-ban nyerte el mai formáját az alap- és mesterszakok bevezetésével.
Amivel minden elkezdődött: a Szegedi Csillagvizsgáló épülete a szomszédos Füvészkertből fotózva.
A csillagászat és kozmológia iránt érdeklődő hallgatók a fizika alapszakon (BSc) kezdhetik meg felsőoktatási tanulmányaikat, ahol az alapozó fizikai, matematikai és informatikai tárgyak mellett a csillagász szakirányon belül vehetnek fel alapozó jellegű csillagász kurzusokat (figyelem, már ezek is messze túlmutatnak az “éjszakai égbolt szép!”-szinten). Az első években gyakorlatorientált kurzusokon lehet megismerkedni a csillagászati megfigyelések és adatfeldolgozás alapjaival – ez utóbbi tevékenységet az SZTE korszerű műszerekkel felszerelt Bajai Obszervatóriumában, vagy vendéghallgatóként a CSFK Piszkéstetői Obszervatóriumában lehet átültetni a gyakorlatba. Kutatási tevékenységre már ekkor is lehetőség kínálkozik, amelynek eredménye nem ritkán az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) készített dolgozat szokott lenni.
És ahol manapság folynak a mérések: balra Magyarország legnagyobb távcsöve, a “Méteres” a Piszkéstetői Obszervatóriumban; jobbra az Örvény-köd a teleszkóp új kamerájának egyik legelső képén (fotó: Csák Balázs, Kuli Zoltán, forrás: Konkoly intézet facebook-oldala)
Három év után a csillagászati-asztrofizikai és kozmológiai területek iránt komolyan érdeklődők a Csillagász mesterszakon (MSc) folytathatják tanulmányaikat, míg a kozmológiai kutatások (ide tartoznak a fekete lyukak, az Univerzum és úgy általában Az idő rövid története) iránt fogékonyaknak a Fizikus MSc elméleti fizikai moduljai kínálnak további, témába vágó kurzusokat. A kétéves mesterképzés anyaga nagyrészt az elméleti háttér elsajátítására fókuszál, de ezek mellett műszertechnikai, adatfeldolgozási, programozási és előadástartási képességeket fejlesztő, haladó kurzusok is szerepelnek a hálótervben. A megszerzett elméleti és gyakorlati ismeretek konkrét kutatási témák kapcsán való kibontakoztatására a nyári szakmai gyakorlatokon és az egyéni diplomamunka–projektek során adódik lehetőség. A hallgatók témavezetőik révén ekkor már olyan kutatásokba is bekapcsolódhatnak, amelyek túlmutatnak egy diplomamunkához szükséges tudományos munkán, és referált szakcikk formájában is publikálhatóak. Innen pedig már csak egy lépés a PhD és a kutatói karrier…
A szegedi csillagászatnak is otthont adó Béke épület a Rerrich téren. (Forrás: Bókon András)
Ennyit a kötelező körökről, és most nézzük, miért is érdemes Szegeden belevágni a csillagászati tanulmányokba.
A csillagászattal kapcsolatban fontos leszögezni, hogy ez a szakma bizony kőkemény alapkutatás, vagyis (kevés kivételtől eltekintve) a tudományterület eredményei nem, vagy csak hosszú távon hasznosulnak a mindennapi életben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a csillagászati kutatásokat nem cégek vagy egyéb piaci szereplők, hanem állami, esetleg államközi szervezetek finanszírozzák. Az egyetemi vagy kutatóintézeti állások azonban önmagukban nem garantálnak csillagászati fizetést, a csillagászok zöme így részben vagy egészben pályázati forrásokból kapja a keresetét. Pályázati lehetőségből szerencsére rengeteg van: az egy-két évre szóló egyéni ösztöndíjaktól kezdve a klasszikus alapkutatási finanszírozási kereteken (pl. OTKA-pályázatok) keresztül a nehéz súlycsoportba tartozó (pl. az MTA Lendület-program) forrásokig, nem is beszélve a külföldi lehetőségekről. Általánosságban elmondható, hogy a csillagászati kutatásokból nem szokás meggazdagodni, viszont izgalmas kihívásokat és karrierlehetőséget kínál az erre fogékonyak számára. Mindezt persze megfűszerezi a pályázati rendszerből fakadó, főként a pálya elején jellemző bizonytalanság, de a jó szakember nagyon jó eséllyel talál forrást a kutatásai (és úgy általában az élete) finanszírozására.
A csillagászat választása azonban nem jelenti azt, hogy valaki örök időkre az akadémiai szférára és kutatómunkára legyen “kárhoztatva”. Mivel a 3+2 éves képzési idő során rengeteg fizikai, informatikai és matematikai ismerettel, valamint problémamegoldási gyakorlattal gazdagodnak a hallgatók, így könnyűszerrel megfelelnek a munkaerőpiac modern elvárásainak is. Nem megy ritkaságszámba, hogy egy csillagász, háta mögött hagyva a kutatói pályát, programozóként helyezkedik el egy nagyobb techcégnél, de optikai tervezőmérnököt, biokémiai területen dolgozó kutatót, fizikatanárt és kommunikációs szakembert is találunk egykori kollégáink között.
A Szegeden végzett Fűrész Gábor csillagász jelenleg a bostoni MIT kutatója.
A többség azonban a csillagászati kutatást választja hosszú távú életpályaként is. Szegeden tízen, a Bajai Obszervatóriumban pedig öten dolgoznak kinevezett munkatársként asztrofizikai szakterületen; egy további egyetemi kutatócsoport pedig gravitációelmélettel foglalkozik, egyebek mellett a gravitációshullám-detektorokat működtető LIGO kollaboráció partnereként. A kutatói létszám némiképp korlátozza a hallgatók által választható csillagászati témákat: jelenleg a szupernóvák kutatása jelenti a fő irányvonalat, de munkatársaink foglalkoznak kettős és többes rendszerek fejlődésével, meteormegfigyelésekkel, valamint a kémiai elemek keletkezésével is. A kis csoportnak pedig megvannak a maga előnyei. Az évek folyamán egy rendkívül összetartó kutatói közösség alakult ki, amely a hallgatóknak is igyekszik közvetlenebb és támogató légkört teremteni (de tényleg!).
A csoport kutatói kapcsolatai pedig nem korlátozódnak pusztán Szegedre, régi ismeretségek és újdonsült tudományos kollaborációk révén ezer szállal kötődünk Magyarország messze legnagyobb csillagászati kutatóbázisához, a CSFK Konkoly–Thege Miklós Csillagászati Intézethez. Ez azonban önmagában kevés lenne, a 21. századra ugyanis a csillagászatban is elengedhetetlenné váltak az országhatárokon átívelő együttműködések. Az utóbbi években számos nemzetközi kapcsolatra tettünk szert a konferenciarészvételek és a hosszabb szakmai utak során, így olyan intézetek kutatóival folytatunk együttműködést, mint az Európai Déli Obszervatórium (ESO), vagy a Hubble– (és remélhetőleg hamarosan a James Webb-) űrtávcső működtetéséért felelős Space Telescope Science Institute. A külföldi tapasztalatszerzés a hallgatók számára is erősen javasolt, hogy első kézből sajátíthassák el a legújabb technikákat, hozzáférhessenek a legmodernebb (vagy teleszkópok esetében a legnagyobb) eszközökhöz, nem utolsósorban pedig, hogy elkezdhessék építeni saját kapcsolati hálójukat. Szegedi diplomával rendelkező kollégáink közül többen is külföldi, a világ vezető kutatóhelyei közé tartozó intézményekben dolgoznak (így például az MIT Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetében, az Arizonai Egyetemen, a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézetben, vagy a Berni Egyetemen.
Akár a Hubble-űrtávcső (balra) és az ESO óriástávcsövei (pl. a még épülő Extremely Large Telescope, jobbra) is elérhetőek a hazai csillagászok számára. (Forrás: NASA/ESO)
Az SZTE-nek is van működő csillagvizsgálója, a Bajai Obszervatóriumban ugyanis az állandó szakmai jelenlét mellett rendszeres megfigyelés zajlik. Sőt, az intézmény épp a tavalyi év folyamán kapott új, 80 cm átmérőjű, távirányítással is működtethető teleszkópot. Méretéből és elhelyezkedéséből kifolyólag ez a távcső ugyan nem kelhet versenyre a Chilében és Hawaiin található teleszkópmonstrumokkal, ám a rugalmas használata óriási előny a nem túl halvány (különösen a tranziens, azaz átmeneti) jelenségekről, vagy folyamatos fényváltozást mutató objektumokról történő adatgyűjtés terén.
A tavaly érkezett 80 cm átmérőjű bajai teleszkóp beszerelés és munka közben. (Forrás: Bánhidi Dominik)
Csillagvizsgáló ugyan Szegeden is van, ám ez az idők folyamán a benne lakozó távcső korlátai, valamint a városi fények közelsége miatt kikerült a tudományos vérkeringésből, így mostanra alapvetően egy bemutató és ismeretterjesztési célokra használt csillagvizsgálóvá lényegült át. Mint ilyen, minden pénteken kitárja kapuit az érdeklődők előtt, a nyitva tartások előadásait és távcsöves bemutatóit pedig elsősorban az egyetem csillagászai végzik. Ez természetesen nem kötelező, hanem opcionális elfoglaltság, ám az ismeretterjesztés mellett gyakorlati haszna is van a hallgatók számára, hiszen hálás és jelentős létszámú közönség előtt sajátíthatják el a tudományos kommunikáció csínját-bínját – ez pedig nem feltétlenül csak a kutató életpályán jelenthet fajsúlyos előnyt.
A csillagász szak választása egy tartalmas és színes életpályán indíthatja el a hallgatókat, akik Szegeden egy elkötelezett csapatban tanulhatnak az Univerzum titkairól. Emellett a képzés ideje alatt elsajátítható természettudományos és informatikai ismeretek, kommunikációs gyakorlat, valamint a problémamegoldó készség fejlesztése olyan előnyöket nyújt számukra, amely nemcsak a kutatási pályán vagy a szélesebb munkaerőpiacon, de a hétköznapi életben is rendkívül hasznos. Amennyiben pedig valaki elkötelezett a csillagászati kutatás iránt, azt várják a bolygók, csillagok, galaxisok, óriásteleszkópok, konferenciák, előadások, rejtélyek és válaszok – a határ a csillagos ég!
Mellesleg pedig Szeged egy klassz és fiatalos város – próbáld ki! (Forrás: John Fehér)
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.