Amikor feltekintünk az éjszakai égboltra, a csillagok többsége kékes-fehéres színű fénypontként tündököl. A gyakorlottabb (vagy éppen élesebb szemű) megfigyelők kiszúrhatnak vöröses árnyalatú csillagokat, mint például az Orion-csillagképben található Betelgeuse-t, távcsövön keresztül nézve pedig jó pár példát lehet találni a Napunkhoz hasonló sárga csillagokra is, mint amilyen a Hattyú fejét alkotó Albireo A. Sőt, ha fellapozzuk a megfelelő csillagászati könyveket, a szivárvány minden színében pompázó csillagkorongokra láthatunk példákat. Ugyanakkor az égboltról jól láthatóan hiányzik a teljes színpaletta. Milyen hatások alakítják a csillagok színét a fotonok elindulásától kezdve az agyunkban kialakult képig – és hogyan kellene ezeket ábrázolnunk a digitális ábrákon?
A déli Tejút része, a Centaurus, Crux és Carina csillagképek körül. Forrás: ESO / P. Horálek
A cikk a Svábhegyi Csillagvizsgálóval együttműködésben készült, ezért a teljes tartalmat a Svábhegyi blogfelületén érhetitek el. Ugyanitt számos további csillagászati témájú írást találhattok, egyebek mellett csillagászattörténetről, észlelési ajánlókról és friss hírekről is.
A csillagok többsége valójában fakóbb, mint ahogy azt a tankönyvi ábrák mutatják – a jelenség fizikai hátterének magyarázatáért kattints a képre! (Forrás: Herra & Heller 2021)
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.