A modern asztrofizikai kutatások már régóta nem arról szólnak, hogy a csillagász a távcső mellett kuksol, és a csillagos égboltot kémleli. A romantikus elképzelés azonban mind a mai napig létező koncepció, hazánkban is lelkes amatőrök ezrei fordítják teleszkópjaikat rendszeresen az ég felé.

Az amatőr szó igen csalóka – sok szempontból hasonló a helyzet, mint a rádióamatőrök esetében –, hiszen egy gyakorlott észlelő műszertechnikai vagy észlelési ismeretei akár túl is tehetnek az elméleti kutatómunkát végző szakemberekén. A csavar az egészben, hogy a csillagos égbolt látványa és saját szemünkkel való felfedezése egy kutatót sem hagy hidegen, ennélfogva gyakorlatilag minden szakcsillagász amatőrnek is számít egyben.

A nevezéktan és kategorizálás tehát lényegtelenné válik az éjszakai égbolt alatt, mint ahogy a tudomány népszerűsítése terén is. Minderre remek példa a legnagyobb hazai szervezet, a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) tevékenysége és tagsága – utóbbi magában foglalja a mintegy száz főnyi magyar kutatói közösség számos tagját is.

Az MCSE tavaly ünnepelte alapításának 75. évfordulóját, igaz, a régre visszahúzódó történet egy rendkívül hosszú hiátussal terhelt. A Rákosi-rendszer nem tűrte az önálló polgári kezdeményezéseket, így 1949-ben a Társadalom- és Természettudományi Társulat égisze alá olvasztották be a friss szervezetet. Az amatőrcsillagászat azonban a nehéz körülmények és általános távcsőhiány ellenére is széles társadalmi réteget hódított meg, többek között a legendás ismeretterjesztő, Kulin György áldozatos munkájának köszönhetően. Az ős-MCSE megszervezésében is kulcsszerepet játszó tanár még tanúja lehetett az egyesület 1989-es újraalapításának.

Az egyesület azóta is töretlenül működik, pedig mind a közösségi élet szervezése, mind pedig az ismeretterjesztés formái sokat változtak a rendszerváltás óta. A folytonosság kulcsfigurája a szervezet főtitkára, Mizser Attila, aki immáron több mint három évtizede tölti be a tisztséget.

„Az elsődleges célunk a csillagászat népszerűsítése, a csillagászat iránt komolyan érdeklődők összefogása – vagy egyszerűen csak: a közösségformálás” – összegzi a főtitkár, majd rögtön sorolni kezdi az MCSE gyakorlati tevékenységeit is. Havi rendszerességgel jelentetik meg az egyesületi tagok által írt és szerkesztett Meteor folyóiratot, illetve az ugyanezen a címen futó évkönyvet. A nyomtatott kiadványok nemcsak az amatőrcsillagászok számára biztosítanak gyakorlati információkat, de kultúrtörténeti cikkek, szakmai beszámolók vagy éppen műszertechnikai érdekességek is megjelennek a hasábokon a számos megfigyelési eredmény mellett. Évente több alkalommal szerveznek észlelőtáborokat, és folyamatosak a távcsöves bemutatók, valamint az online vagy épp személyes előadások. Bár rengeteg felkérés érkezik az egyesülethez, a legtöbb bemutatónak az óbudai Polaris Csillagvizsgáló ad otthont, amely 2001 óta szolgál az MCSE első számú bázisául. Egy ideje azonban már nem ez az egyesület egyetlen otthona.

Mostanra beérett ugyanis az utóbbi évek legnagyobb MCSE-projektje a Fejér megyei Lovasberényben. A 2700 lelkes község Székesfehérvár és a Velencei-tó tőszomszédságában található. Sem elhelyezkedése, sem természetrajzi viszonyai nem teszik csillagászati szempontból kiemelkedő helyszínné, ám fővárosi perspektívából nézve ideális kompromisszumot kínál a megfigyelésekhez, hiszen a belvárosból mindössze hatvan kilométer az út a sötét égboltig.

Ide, egész pontosan a 230 méter magas János-hegyre álmodták meg a tagok az MCSE Csillagtanyáját. „Olyan, könnyen elérhető, közvetlen fényszennyezéstől mentes észlelőhelyet kerestünk, amely a városlakó csillagászatkedvelők számára nyújt megfigyelési lehetőséget” – meséli a főtitkár. Elmondása szerint egy komoly, elmélyült megfigyelőmunkára is alkalmas helyszínt és az ehhez szükséges infrastruktúrát szerették volna megteremteni, de legalább ennyire fontos szempont volt a rekreáció is. A Csillagtanya ugyanis menekülési lehetőség a mindennapos hajtás, stressz és a fényszennyezés elől – egyedül vagy közösségben egyaránt.

A közösségépítés szándéka már az ős-MCSE szellemiségében is megmutatkozott, ennek leglátványosabb példái az egyesület vidéki – vagy ahogy errefelé nevezik, „helyi” – csoportjai, amelyek nagy számban jelentek meg újra a rendszerváltást követő években. A kisebb-nagyobb városokban szerveződő informális csillagászati klubok sokáig az egyesület legaktívabb sejtjeit jelentették. Az ezredforduló környékén a civil egyesületi életet érintő apátia azonban a csillagászatot sem hagyta érintetlenül, és a csoportok közül több eltünedezett az évek folyamán. A megmaradt önszerveződő csoportok közül a legaktívabbak – többek között Baján, Szolnokon vagy Miskolcon – egy-egy bemutató csillagvizsgáló köré szerveződtek. A közös hobbi és annak helyszíne körüli tevékenységek tehát jól láthatóan erősítették a lelkesedést.

Ez mutatkozik meg Lovasberényben is, ahol a Csillagtanya kialakítása közösségi munkából (és adományokból) valósulhatott meg. A csillagászat ugyan az egyik, ha nem a legnépszerűbb terület a természettudományos ismeretterjesztés palettáján, ám alapkutatási mivolta miatt a forrásai erősen behatároltak – legyen szó akár az amerikai űrügynökség vagy a Magyar Csillagászati Egyesület kiemelt projektjeiről. Mindez a Csillagtanya esetében azt jelenti, hogy a domb tetején lévő földterület megvásárlását követően minden munkát az egyesület önkéntes tagjai végeztek, a bozótos megtisztításától kezdve a lakóépület felújításán át az állandó távcső és kupolájának telepítéséig.

A Csillagtanyának nem volt hivatalos megnyitója, és valószínű, hogy nem is lesz. A munka ugyanis soha nem áll meg, mindig lesz mit tenni, építeni, tökéletesíteni (ahogy az egyesületi tagok fogalmaznak: a 2021-es év csillagászati főműszere a betonkeverő volt). Az észlelőhelyszín használatba vétele mindenesetre már év elején megtörtént, az egyesület pedig azóta is rendszeresen hirdet hétvégi programokat. A következő hetekben például kettőt is: az október 21-23. közötti napokban közösségi észlelőhétvégén lehet részt venni, november 12-én pedig a hazai kettőscsillag-észlelők találkozóját fogják itt megrendezni.

Ezen programokat is elsősorban az amatőr tagság tölti meg tartalommal, de felbukkannak „hivatásosak” is. Elsősorban Kiss László akadémikus, a Csillagászati és Földtani Kutatóintézet igazgatója, aki két éve tölti be az MCSE elnöki tisztségét. Elmondása szerint a kutatómunka és a tudománymenedzsment kitölti az ideje nagy részét, de a csillagászat népszerűsítésére mindig szakít időt. „A tudomány iránti bizalom érezhetően megroppant, ezért a tudománykommunikáció elősegítése minden kutató számára alapvető fontosságú” – mondta a Szécheny-díjas csillagász. „A közvélemény szakszerű és érthető tájékoztatásával kerülhetünk közelebb a társadalom széles rétegeihez, a tudomány-finanszírozás döntéshozóihoz és a fiatal generációkhoz. Tévés szereplés, online előadás, iskolai távcsöves bemutató – bizonyos szempontból mindegy a csatorna, de nem tagadom, hogy régi motorosként az MCSE tevékenysége különösen fontos számomra.”

Kiss László előadási palettája gyakorlatilag a csillagászat teljes spektrumát lefedi, az MCSE rendezvényein azonban elsősorban az exobolygók és a változó fényességű csillagok megfigyeléseiről szólnak a prezentációi. Ezen objektumok észlelése az a terület, ahol a szakmai kutatások mind a mai napig sokat alapoznak az amatőrök fényességméréseire, legyen szó akár az életük vége felé járó óriáscsillagokról vagy az exobolygós rendszerekről. Az ún. „citizen science” (magyar fordításban talán a „közösségi tudományművelés” a legjobb kifejezés) erősítése pedig egyike az MCSE fő célkitűzéseinek.

Többek között ezt a célt fogja szolgálni a CSFK és az MCSE égisze alatt idén elindított a ’Csillagok Alatt’ internetes médiakampány is a közösségi videós felületeken. Nem is csillagászokról lenne szó, ha a készülő médiatartalmak nem az ismeretterjesztés „szent” céljával születnének: a Csillagtanyához hasonló megfigyelőállomások és obszervatóriumok bemutatásán túl csillagászati hírműsort (Csillagfényben), valamint a hazai kutatási szcéna friss eredményeiről (Magyar Titok) szóló videós tartalmakat is találhatnak a téma szerelmesei.

Lovasberényben tehát a közeljövőben is pezsgő hétvégékre lehet számítani, de elkötelezett egyesületi tagok ezek hiányában is gyakran a helyszínen töltik a szabadidejüket a Csillagtanya „csinosításával”. A közös munkájuk nem csak a saját jövőbeli kényelmüket szolgálja, hiszen az MCSE azok előtt is szívesen szélesre tárja a Csillagtanya kapuját, akik esetleg (még) nem tagjai az egyesületnek. Az itt töltött nyugodt és csillagfényes éjszakák valószínűleg egy életre szóló kötődést eredményeznek a csillagászattal. Végül is erről szól az MCSE – mert a közös hobbi csak az első lépés, az együtt elvégzett hasznos munka és elért cél ad értelmet a közösségnek.

A Magyar Csillagászati Egyesület jelenleg közel 1900 fős tagsággal bír, ez a szám pedig az elmúlt években szépen fokozatosan emelkedett. Ráadásul, bár az MCSE a legnépesebb, mellette tucatnyi regionális egyesület is működik hazánkban. Az amatőrcsillagászat tehát köszöni szépen, újra virágzik, köszönhetően a hobbijukat lelkesen ápoló emberek áldozatos munkájának.

Ebből pedig a tudomány, a közösség és az oktatás egyaránt rengeteget fog profitálni.

A Csillagtanya a közeljövőben több programmal is várja a csillagászat szerelmeseit. Október 21-23. között Észlelőhétvégét szervez az MCSE, amelyre örömmel látnak bárkit, akár saját műszerrel, akár az egyesületi infrastruktúrával szeretné megpillantani az égbolt csodáit.

November 12-én, szombaton pedig a kettőscsillag-észlelők találkozóját rendezik meg a tanyán: a többes csillagrendszerek fényességváltozásainak nyomonkövetése igazi közösségi tudományművelés,, de a szakmai előadásokon túl természetesen az éjszakai távcsövezés sem maradhat ki a programból.