Kezdjük idén is azzal az évet, hogy sorra vesszük, várhatóan miben gyönyörködhetünk ebben az esztendőben. A szemfüles olvasók észrevehetik majd, hogy lesznek a tavalyi listából visszatérő látványosságok is, ugyanakkor mindig tartogat valami újat egy új év. Reméljük, hogy derült éjszakák (vagy épp nappalok) is megadatnak majd a megfigyeléshez, mert ez elengedhetetlen kelléke mindegyiknek.
Yuri Beletsky felvételén egy marék 2013 júniusi delifinida meteor és a Tejút Chile felett.
(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Yuri Beletsky)
Meteorzáporok
Ha valamiben meg lehet bízni, azok a meteorrajok, hiszen a Naprendszer szemetét senki sem takarítja el. A főként üstökösök által a Föld pályájára hordott apró törmelékekből álló sávot (amit az üstökös a csóvája révén hátrahagy) a Föld évről évre ugyanazon napokon szeli keresztül. Ekkor a Föld gravitációja bevonzza az apró szemcséket, ezáltal az átlagosnál jóval több hullócsillagot láthatunk a meteorrajok idején. A légkörünkbe érve a mikrometeorok pillanatok alatt elégnek, ám ez idő alatt is jókora utat tesznek meg a levegő molekulái között, amelyek a szemcse útvonala mentén (ionizációjuk-rekombinációjuk révén) felvillannak. Ezt figyelhetjük meg derült és kellően sötét égbolton pillanatnyi fénycsíkokként, vagy ahogy a népnyelv hivatkozik rájuk, hullócsillagokként.
A 2020-as év Geminidái Stefano Pellegrini december 17-éről Olaszországból.
(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Stefano Pellegrini)
Na de nézzük, hogy pontosan mikor is érdemes kitelepülni a fényszennyezéstől védett helyekre:
Április 22. Líridák (~15-20 db/óra, ~70% holdfázisnál)
Május 5. Éta Akvaridák (~30 db/óra, ~40% holdfázisnál)
Augusztus 12. Perszeidák (~70 db/óra, ~15% holdfázisnál)
Kiemelendő, hogy a legtöbbek által ismert hullócsillagzápor idén kivételesen szép holdfázis mellett, kifejezetten sötét égen lesz megfigyelhető, vagyis reménykedhetünk egy rakás kívánságban.
Október 8. Drakonidák (~15 db/óra, újholdkor)
Október 21. Orionidák (~20 db/óra, teliholdkor)
November 17. Leonidák (~15 db/óra, teliholdkor)
December 13-14. Geminidák (~100 db/óra, ~70% holdfáziskor)
Január 3. Quadrantidák (~40 db/óra, újholdkor)
A Quadrantidákról idén már lemaradtunk, de az időjárás Magyarországon amúgy sem volt igazán kegyes hozzánk – 2022 elején azonban újra megfigyelhető lesz az év első meteorraja.
A becsült darabszámok holdmentes, sötét égen való megfigyelésre vonatkoznak, maximum idején.
A fenti nyolc csillagképet kell majd keresnünk, ezek irányából várhatjuk majd az említett nyolc meteorraj képviselőit, sorra Lyra (vagy magyarul Lant), Vízöntő, Perzuesz, Sárkány, Orion, Oroszlán, Ikrek, és a Boötes (vagy magyarul Ökörhajcsár), ami egy kicsit kilóg a sorból, ugyanis a Falikvadráns nevű újkeletű csillagkép – lévén, csillagai átfednek az Ökörhajcsárral – nem került be a 88 hivatalos csillagkép közé, és nevét csak az év első meteorhullása őrzi. (Forrás: Stellarium)
Fontos megjegyezni, hogy a meteorrajok megfigyelhetősége több napon keresztül tart, de igazán jó esély a maximum környéki órákban kínálkozik a hullócsillag-vadászatra. A Földön való tartózkodási helyünktől függően más-más helyi időpontban tetőzik a meteorraj, így előfordul, hogy bizonyos maximum a nappali órákra esik, megfosztva bennünket a látványtól. Továbbá tudni kell, hogy a meteorrajok utánpótlását jelentő törmelékfelhők évről évre egyre ritkábbá válhatnak, ennek megfelelően a megfigelhető darabszámok is lassú csökkenést mutatnak.
És hogy merre érdemes figyelni az égbolton? A meteorrajok nevei azt jelzik, hogy mely csillagkép irányából láthatjuk az adott meteorrajt érkezni, így első közelítésnek mindig ezen égboltterület felé kell fordulni. Ha pedig lehetőségünk van, érdemes hanyatt fekve kényelembe helyezni magunkat és az égbolt lehető legnagyobb részét figyelni. További csillaghulláskor hasznos tippek és praktikák egy korábbi bejegyzésben olvasható.
Fogyatkozások
Idén összesen kétszer halad el a Holdunk a Nap korongja előtt – amikor is napfogyatkozást figyelhetünk meg –, és kétszer vonul be a Föld által vetett árnyékkúp sávjába – ilyenkor pedig holdfogyatkozást láthatunk. Pontosabban csak láthatnánk. Magyarországról ugyanis nem sokat figyelhetünk meg ezekből, így kénytelenek leszünk az élő közvetítésekkel és a kiváló asztrofotókkal beérni. A napfogyatkozások tőlünk távoli földrészeken lesznek megpillanthatók, a holdfogyatkozások pedig pont akkor következnek majd be, amikor épp a Föld túlsó felén lesz éjszaka: 
Teljes napfogyatkozás a víztükrön megkettőzve Thierry Legault 2019-es felvételén Dél-Amerikából.
(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Thierry Legault)
Június 10. délelőtt – Gyűrűs napfogyatkozás
Az északi sarkköri vidékeken lesz megfigyelhető a jelenség teljes valójában, de kis részben Magyarország területéről is megpillantható lesz.
Május 26. nappali órákban – Teljes holdfogyatkozás
A Csendes-óceán keleti és nyugati partjáról egyaránt jól megfigyelhető lesz a jelenség.
November 19. reggeli órákban – Részleges holdfogyatkozás
Nálunk már épp felkel a Nap, mire megkezdődik a fogyatkozás, ami így Észak-Európából, és Amerikából fog csak látszódni.
December 14. reggel – Teljes napfogyatkozás
Habár az év másik fogyatkozása teljes lesz, még távolabbi helyekről fog csak látszani, konkrétan Afrika déli csücskéről és az Antarktiszról.
Miroslav Druckmüller és Andreas Möller 2020 decemberében örökítette meg 55 felvétel összekomponálásával Dél-Amerika területén, ahogy Napunk előtt elsuhan az “új-Hold” és árnyékot vet Földünkre.
(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Miroslav Druckmüller és Andreas Möller)
Együttállások
A csillagok tőlünk túl messze vannak, hogy egy év alatt látványosan elmozduljanak egymáshoz képest, viszont a Naprendszerben keringő égitestek megteszik nekünk ezt a szívességet. Ennek köszönhető, hogy ezek a közeli objektumok időről időre közel kerülnek egymáshoz (lásd a nemrégiben bekövetkezett Jupiter–Szaturnusz–együttállást), sőt néha még az éjszakai ég (látszólagos) óriása, a Hold is eltakar ezt-azt. Bár a tavalyi év látványosságaihoz képest idén némiképp soványabb a felhozatal, de azért most is lesz mit várni:
Március 19., Április 17., Június 13. kora esti órák: A Mars és a Hold együttállása
Április 6-7. hajnalban, közvetlen napkelte előtt: A Szaturnusz (később pedig a Jupiter) és a Hold együttállása
Július 13. kora esti órákban: a Vénusz és a Mars együttállása
Július 29. este 22 órától bő fél órán át: Két Jupiter-hold (Io és Callisto) árnyéka látszik a bolygó korongján 20:40 UT-ig
(Itt fontos megjegyezni, hogy ez csak távcsőben megfigyelhető jelenség, de abszolút megéri a látvány!)
December 16. késő esti órákban: A Hold és a Fiastyúk nyílthalmaz együttállása
(Ennél az eseménynél pedig a telihold fényében igencsak meregetni kell majd a szemünk, hogy meglássuk a “Hét nővért”.)
A Magyarországról igen nehezen megfigyelhető nagy Jupiter-Szaturnusz együttállás (kép közepén egyetlen fényes pontként a két égitest)
Simon-Zsók Anett felvételén Románia felhői fölött. (Fotó: Simon-Zsók Anett)
SpaceX Dragon
Eddig csak a természetes égitestekről esett szó, ugyanakkor bizonyos esetekben az ember alkotta eszközök égen történő megpillantása – főleg, ha űrhajósok ülnek bennük – talán még felemelőbb lehet. Ezek pedig akár szabad szemmel is láthatóak, ha a megfelelő időpontban nézünk fel az égre. A tavaly indult Crew–1 küldetés idén márciusban ér véget, és a pontos időponttól függően jó esélyünk lehet a visszatérés folyamatából pár pillanatot elcsípni. Hasonlóan a Crew–2 március 30-ára tervezett indításával (és kb. 6 hónappal későbbre tervezett visszatérésével), illetve az év végén esedékes Crew–3 indítással is ez a helyzet. Tehát ha szeretnénk űrhajósoknak integetni, akkor célszerű a SpaceX és a NASA híreit böngésznünk ezzel kapcsolatban.
A Falcon 9-es rakéta első alkalommal emeli fel a Crew Dragont. (Fotó: Joe Rimkus Jr.)
SpaceX Starlink (a +1, ami bárcsak ne lenne)
Habár a csillagászok életét igencsak megkeseríti a több tízezer tagúra tervezett (szélessávú internetet szolgáltató) műholdcsalád, be kell vallani, hogy ezek csapatos felbocsátásának látványa valami bizarr bájjal bír. Ebben az esetben is a SpaceX híreit érdemes figyelni. A megtalálásukban segíthetnek az olyan alkalmazások, mint amilyen a HeavensAbove is. Okostelefonunkra telepítve a GPS-koordinátáink ismeretében műholdak ezreinek égi mozgását követhetjük velük nyomon, köztük a Starlink műholdakat is. Januárra és februárra hat indítás várható, habár a pontos időpontjuk egyelőre még bizonytalan, de szinte heti rendszerességgel történnek, úgyhogy akár még véletlenül is beléjük botolhatunk.
A Nap fényében fel-fel villanó Starlink műhold-sorozat nem sokkal a pályára állítás után.
A lista természetesen nem teljes, mindössze egy félobjektív válogatásul szolgál. Természetesen egyéb csillagászati jelenségek is történnek majd az év során, de első közelítésben talán ezek a leglátványosabbak. Szurkoljunk neki együtt, hogy minél többet élvezhessünk belőlük ebben az évben!
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.