Ami cirka 20 millió fényévre van, de még így is az utóbbi három évtized egyik legközelebbi csillagrobbanásáról van szó. Ezen kívül egy James Webb által megfigyelt formálódó bolygórendszer, látványos napaktivitások és egy újabb rakás Szaturnusz-hold szerepel az utóbbi hetek legizgalmasabb csillagászati hírei között.
Ismét a Szaturnuszé a legtöbb hold
A frissenn bejelentett 62 új felfedezéssel a gyűrűs bolygó körül immáron 145 szatellitát ismerünk, ezzel ismét átvette a vezetést a 95 detektált holddal rendelkező Jupitertől. A Szaturnusz új holdjainak megfigyelései 2019 és 2021 között történt a Canada France Hawaii Telescope-pal, amellyel egy nemzetközi kutatócsoport elsősorban a bolygó kísérőinek méretbeli eloszlását és kialakulásuk idejét igyekezett felmérni. Ez utóbbi is sikerült – a modellezések szerint a kisebb holdak többsége 100 millió évvel ezelőtt, két égitest (valószínűleg nagyobb holdak) ütközéséből jöttek létre – ám a nagy mélységű felvételeken számos új objektum is felbukkant a Szaturnusztól nagyobb távolságokban. Afféle mellékprojektként, ezen felfedezések hosszútávú nyomon követésével lehetett igazolni, hogy valóban a gyűrűs bolygó körül keringő holdakról van szó. Tipikus méretük mindössze néhány km, keringésüket tekintve pedig a bolygó forgásával ellentétes (retrográd, a képen pirossal) irányban haladnak, vagyis nem a Szaturnusszal együtt keletkeztek. A becslések szerint már nem sok, mindössze 20-30 felfedezetlen hold bujkálhat a 3 km-nél nagyobb méretkategóriában.
Formálódó Formalhaut
Magyar csillagászok is használják a NASA James Webb űrtávcsövét, hazánkból és külföldi kutatóintézetekben egyaránt. A közelmúltban az Arizonai Egyetem kutatója, Gáspár András vezette csoport eredménye került a csillagászati hírportálok címlapjára, ugyanis eddig sosem látott részleteket azonosítottak a Formalhaut körül. Utóbbi a déli égbolt egyik legfényesebb csillaga (mivel mindössze 25 fényév távolságban található), amelyet annak fiatal kora miatt még egy protoplanetáris törmelékkorong vesz körül. Sőt, mint kiderült, több is. A Hubble és a Spitzer űrtávcsövek korábbi felvételein csak a legkülső, a naprendszerbeli Kuiper-övhöz hasonló gyűrű volt észlelhető, a James Webb képein viszont egy sokkal sűrűbb belső és egy középső struktúra is kirajzolódott. Ezek összeálló anyaga fogja majd eredményezni a Formalhaut körüli bolygók kialakulását. Mindeddig nem sikerült proto-bolygót felfedezni a korongban. Jelöltek azért akadnak: a mostani felvételeken során is azonosítottak egy masszív por-felhőt, ami akár egy kialakuló félben lévő planéta is lehet – esetleg két bolygó-csíra ütközésének maradványa.
Amatőrtávcsővel is megfigyelhető, közeli szupernóva robbant fel!
A távolságot természetesen csillagászati léptékben kell megítélni, hiszen az SN 2023ixf katalógusjelű csillagrobbanás a tőlünk 21 millió fényévre lévő Szélkerék-galaxisban (M101) történt – ez az utóbbi öt év legközelebbi és az utóbbi évtized második legközelebbi csillagrobbanása. A felfedezést május 19-én, pénteken jelentette a nemzetközi észlelői közösségnek a japán Koichi Itagaki, aki hobbi csillagász létére igazi specialistája a szupernóvák megtalálásának. kezdetben 15 magnitúdó környéki pontforrás néhány nap alatt 11 magnitúdóssá fényesedett, ami azt jelenti, hogy a Föld északi féltekéről (az M101 ugyanis a Nagy Medve csillagképben található) bárki megpillanthatja derült időben az SN 2023ixf-et, akár egy kisebb teleszkóp segítségével is. Fényszennyezéssel terhelt égbolt mellett könnyen lehet, hogy a szupernóva otthonául szolgáló spirálgalaxis nem is látszik, a szupernóva azonban csillagszerű pontként ott fog világítani ahol az M101-nek lennie kellene – vagyis a szupernóva ezekben a napokban az galaxis központi részét is túlragyogja.
Az SN 2023ixf egy II-es típusú szupernóva, ahol a robbanás forrása egy vörös szuperóriás csillag volt. Mivel az M101 galaxis rendszeres alanya volt földfelszíni és űrtávcsöves méréseknek, így azt is lehet már tudni, hogy a szupernóva egy csillaghalmaz (NGC 5461) közelében robbant fel, valószínűsíthetően egy viszonylag sűrű porfelhőben.
Működésben a világ legnagyobb naptávcsöve
A Nap megfigyelése nem csak az amatőr távcsövekkel, de a tudományos teleszkópok által végzett vizsgálatok esetében is speciális technikákat igényel. A mintegy tucatnyi napobszervatórium közül a legújabb, a a Hawaii-on található Daniel K. Inouye Solar Telescope a közelmúltban fejezte be egy éves tesztidőszakát. Bár a 4 méteres(!) tükörátmérővel bírő naptávcső öt tudományos berendezése közül még csak három üzemel, a kalibrációs időszakot így is sikeresen fejezték be, ennek apropóján pedig több nagyfelbontású felvételt is közzé tettek a Nap felszíni aktivitásairól.
A publikált képek egyikén (lásd fent) egy szuper részletes napfolt és a Nap felszínét bugyborékoló sejtekként beborító granulák látszanak, az alábbi felvételen pedig a mágneses erővonalak által kialakított gázívek (az angol terminológia szerint “fibril”-ek) figyelhetőek meg – különösen ez utóbbin mérhető fel, hogy mekkora előnyt jelent a nagyobb távcsőméret által biztosított jobb felbontóképesség.
Újraindult a gravitációs hullámok utáni hallgatózás
A napokban kezdetét vette a világ gravitációshullám-detektorainak negyedik összehangolt mérési periódusa (O4). Az eddig kilencven, többségében feketelyuk kettősök összeolvadásából származó hullámjelet felfedező nemzetközi kolláboráció több mint három éve végzett utoljára “éles” mérést. Ennek oka részben tervezett volt, ugyanis az egyes periódusok között rendre fejlesztéseket végeztek a detektorokon, tovább növelve azok érzékenységét (gyakorlatilag kitolva a hatótávukat). Az O3 a 2020. márciusi COVID járvány kitörésekor zárult, a korlátozások miatt azonban komoly csúszásokat szenvedett el a projekt az eredeti tervekhez képest. Az előzetes tesztek alapján mostanra sikerült elérni a kívánt detektálási szintet (az ábrán olvasható 190 Mpc már 620 MILLIÓ fényéves távolságnak felel meg), amelynek köszönhetően a közeljövőben már 2-3 naponta várható egy-egy újabb gravitációshullám-detektálás. A berendezések pedig nem csak jobbak lettek, de többen is vannak: az USA-ban található két LIGO detektor, valamint az olaszországi Virgo mellé most fog először teljes kapacitásával társulni a japán KAGRA is.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat – tudományról és science fictionről egyaránt.